Domanovszky Endre (1907-1974): Korai festményei az expresszionizmus hatását tükrözik. A harmincas évektől gobelineket tervezett. 1948-ban részt vett a Közösségi Művészet felékiállításon. A kommunista rendszerhez alkalmazkodva munkaábrázolásokat, történelmi képeket, enteriőröket festett. Az ötvenes években több murália megrendelést kapott (pl. Dunai Vasmű freskója). 1956-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt. 1958-ban részt vett a Velencei Biennálén.

Erdély Miklós (1928-1986): Építész, író, képzőművész és filmrendező volt. 1956-tól, az Őrizetlen pénz az utcán akciójától kezdve számos akcióban, happeningben részt vett. A hetvenes évektől a konceptuális művészet jelentős képviselője, munkásságát jelentősen meghatározták a különböző médiumok használata (fotó, film). Az 1970-es években a Kreativitási Gyakorlatok, a FAFEJ (Fantáziafejlesztő Gyakorlatok) és az INDIGO (Interdiszciplináris Gondolkodás) kurzusit vezette. A nyolcvanas évek elején készült indigó-rajzait, bitumen képeit és festményeit is a konceptualizmus határozta meg.

Kondor Béla (1931-1972): A hatvanas évek múltat elutasító avantgárdja nem hatott rá. A keresztény ikonográfia mellett többek között Giotto, Dürer, Rembrandt, Picasso művészetének inspirálásával alakította ki egyéni stílusát. Festészetét és grafikai munkásságát is meghatározták a szimbólumok, jelképek. Visszatérő motívuma az ember-krisztus és az ember-angyal. A könyvillusztrációk, fotók mellett muráliákra is kapott megbízásokat (budapesti Margitsziget, Nagyszálló). 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Ország Lili (1926-1978): Korai szürrealista képeire Magritte és Chirico hatott. Az ötvenes évek végén tett bulgáriai tanulmányútja után készítette ún. ikonos képeit. A hatvanas és hetvenes években városképek, alaprajzok, héber írásjelek inspirálták konstruktív struktúrájú műveit. A festmények, kollázsok mellett az Állami Bábszínháznak készített báb- és díszletterveket.