A Brücke története és tagjai

A Brücke szoros értelemben vett csoportként működött. Még a nagy expresszionista hullám előzményének tekinthető: nagyon korán, 1905-ben, Drezdában ifjú építészhallgatók alapították: Ernst Ludwig Kirchner, Fritz Beyl, Erich Heckel, Karl Schmidt-Rottluff. Emil Nolde, a korai német expresszionizmus nagy hatású alkotója csak két évig maradt a csoport kötelékében, Max Pechtstein, a svájci Cuno Amiet és a későbbi Kalevala-illusztációi alapján híressé vált finn Akseli Gallen-Kallela 1906-ban lépett be, Otto Mueller 1910-ben, a prágai Bohumil Kubita 1911-ben. A Brücke név választása tudatos szimbólumvállalást mutat, Friedrich NietzscheImígyen szóla Zarathustra c. művének egy helyére (az ember "áthidaló" szerepére) utalva. A Brücke jelentése híd. A csoport tagjai, ahogy ekkortájt Európa egyéb országaiban is, felfedezték és tanulmányozták a törzsi, "primitív" művészetet. A Brücke világmegváltó elvei mögé az ifjúságba vetett hitet helyezte, és az aktív részvételt a világ alakításában. A csoport "aktív" tagjai mellett számon tartott "passzív" tagokat is, akik számára minden évben portfóliót (azaz grafikai mappát) nyújtottak át. A Brücke tagjai ugyan nagyrészt építészek voltak, de elsődleges műfajuknak a festészetet tartották, ám a grafika jelentőségét felismerve, és éppen a portfóliók készítésével, nagyban hozzájárultak a grafika fejlesztéséhez is. Először éppen grafikákat állítottak ki Lipcsében, 1905-ben. A Brücke első hivatalos kiállítása 1906-ban volt Drezdában, ettől kezdve magángalériák karolták fel a csoportot: 1907-1909 között Emil Richter Kunstsalonja, 1910-től a Galerie Ernst Arnold adott otthont a Brücke-tárlatoknak. A Brückére jellemző nyers, kemény stílus, ősi, archaikus erő, amelyhez hasonló a kortárs franciaországi művészetben is kimutatható, direkt primitivizmus.