Dubuffet, Jean (1901–1985): Francia festő. A párizsi Julian Akadémia növendéke volt. Figyelme a „kívülállók” művészete felé fordult, tanulmányozta az elmebetegek, rabok, médiumok műveit. A törzsi, „primitív” művészet iránti érdeklődése is ebbe az irányba mutatott. A „kívülállók” műveiből álló gyűjteményére maga használta az „art brut” (nyers művészet) kifejezést. Kiállítása a II. világháború után Wols és Fautrier tárlatai mellett az informel nyitányaként fogható föl.

Fautrier, Jean (1898–1964): Francia festő. Törvénytelen gyerek volt, anyjával 1908-ban Londonban költözött. Itt végezte tanulmányait a Royal Academyn. Az I. világháborúban a francia hadseregnél szolgált, de hamar leszerelték. 1922-től Franciaországban élt, Párizsban, illetve Korzikán. Párizsban ismerkedett meg első gyűjtőjével, jó barátjával, Jeanne Castellel. Az ő közvetítésével találkozott Malraux-val 1928-ban. Az irodalom egész életművében kulcsfontosságú: Poe és Baudelaire mindig inspirációs forrása volt, 1928-ban pedig 24 lapos litográfiasorozatot készített a Dante Poklához. Első saját kiállítása 1924-ben volt látható a párizsi Visconti Galériában, két évvel később pedig megismerkedett Modigliani egykori támogatójával, a galerista lengyel költővel, Zborowskival. Körülbelül ekkortól jellemző festészetére az informelt megelőlegező anyaghasználata, az erőteljesen, durván felrakott festékrétegek. Aktokat, tájképeket (Turner-átiratot) alkotott, majd a II. világháború alatt készítette híres Túszok című sorozatát, melynek 1945-ös párizsi bemutatója Wols grafikai műveinek és Dubuffet alkotásainak kiállítása mellett az informel nyitánya Európában. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatására készítette Partizánok című sorozatát, mely 1996-ban volt látható a Műcsarnokban.

Fontana, Lucio (1899 – 1968): Argentin-olasz művész. 1905-ben családostul Milanóba költözött. 1934-ban készítette első absztrakt szobrát, tagja volt az Abstraction/Création csoportnak. Visszatért Argentínába, 1946-ban Buenos Airesben született meg a Manifesto blanco. 1948-tól újra Olaszországban, Milanóban élt. Itt dolgozta ki a „Spazialismo”-t , a síkból a három dimenzió elérésére, „térbeli gondolatok” készítésére irányuló elméletét négy manifesztumban.

Giacometti, Alberto (1901-1966): Svájci olasz szobrász és grafikus. A genfi École des Arts és Métiers-ben tanult, majd Rómában barokk és ókeresztény emlékeket tanulmányozott. 1922-től Párizsban működött, érdeklődésének középpontjában már ekkortól a prehisztorikus szobrászat állt, 1924 a mozgás plasztikai ábrázolása foglalkoztatta. Művészetére rézkori szobrászathoz közel álló, expresszív körül csatlakozott a szürrealistákhoz. 1930-as években fantasztikus, drótvázas plasztikákkal kísérletezgetett. Később művek jellemzőek.

Miró, Joan (1893–1983): Katalán festő, grafikus, keramikus és szobrász. 1907-től Barcelonában tanult, 1919-ben Párizsba ment, ahol megismerkedett Picassóval – hatására kubista műveket kezdett készíteni, majd a szürrealistákkal állított ki. Első alkotásait a kubizmus jegyében készítette. Szürrealista képein a tudatalatti rendezi csapongó motívumait. A gyermeki fantázia és a primitív művészet hatása, játékosság és groteszk humor jellemzi alkotásait: A harlequin karneválja (1924-25), Szántóföld (1923-24), Sznob társaság a hercegnőnél (1944). Számos műfajt kipróbált, kísérletezett rézkarccal, szobrászattal és kerámiával is. Alkotásain a tárgyak asszociatív rendszerben tűnnek fel, formai egységüket kevéssé érzékeltette. Rendszeresen visszatérő motívumain kívül képei a realizmus és ősi, mitikus törzsi művészetek képi világát idéző motívumok változatos keveredéséből épülnek fel. Művészete ilyen szempontból a történelem előtti ember és a gyerekek művészetével rokon. Hagyatékát a barcelonai Joan Miro Alapítvány gondozza.

Newman, Barnett (1905–1970): Amerikai festő. Az absztrakt expresszionizmus colorfield painting-irányzatának fő képviselője Mark Rothko és Clyfford Still mellett. Művészetelméleti munkásságot is folytatott. Filozófiai nézeteinek központi helyén az idő problematikája állt, festményeinek védjegyét, a függőleges vonalat a transzcendencia jelenléteként, mindennek fényében a megvilágosodás pillanatának jeleként szokás értelmezni. A hatvanas években köztéri alkotásokat, szobrokat hozott létre. Alapvető hatást gyakorolt az új, 1945 utáni geometrikus tendenciákra.

Pollock, Jackson (1912–1956) Amerikai festő, az absztrakt expresszionizmus központi alakja, az akciófestészet, a „dripping” az ő nevéhez kapcsolódik. Hatott rá a szürrealizmus, a teozófia, a mexikói modernisták freskófestészeti mozgalma, a regionalizmus (Thomas Hart Benton tanítványa volt), a pszichoanalízis (súlyos alkoholizmusa miatt többször járt is analízisbe). A Peggy Guggenheim Art of This Century körébe tartozott. 1944/5-ben metszetkészítéssel kísérletezett, akciófestményeket 1947-ben készített először, csurgatásai számozottak. Autóbalesetben hunyt el.

Rothko, Mark (1903–1970): Orosz területről származik, családja 1913-ban vándorolt az Egyesült Államokba. A húszas években a tájfestészet érdekelte, a harmincas években fordult a misztikus szemlélethez. A negyvenes évektől induló absztrakt expresszionizmus colorfield painting-irányzatának legfőbb alakja Clyfford Still és Barnett Newman mellett. Három nagyszabású megbízást kapott: 1959-ben a Four Seasons Restaurant számára készülő képekre a New York-i Seagram Buildingbe, 1961-ben freskókra a Holyoke Center részére, 1964-ben Houstonba képek készítésére egy oktogonális (8 szögű) kápolna részére. Palettája e megbízások során fokozatosan sötétedett. Művei a világ harmincöt múzeumába szóródtak szét a Rothko kiállítására specializálódott New York-i Malborough Galleryből.

De Kooning, Willem (1904 – 1997): Az amerikai absztrakt expresszionizmus egyik legfontosabb alakja. Holland származású, 1927-ben költözött New Yorkba. Legfontosabb sorozata az 1950-52 között készült Women (Nők). A pop művészek absztrakt expresszionizmus ellen indított támadásának középpontjában állt: Rauschenberg megvette egyik rajzát, leradírozta, és a leradírozott lapot állította ki (mellesleg a konceptuális művészet egyik korai példáját hozva létre gesztusával).