Kiállítási lehetőségek a hetvenes években

A hetvenes évek kiállítási lehetőségeit az „aczéli kultúrpolitika” (Aczél György, a Kádár-rendszer kultuszminisztere) ki nem mondott, de jelen lévő 3 T-kategóriája (tűrni, tiltani, támogatni) jelentősen meghatározta. A rendszer által nem elfogadott, progresszív törekvésű művészek magánlakásokban, műtermekben, kultúrházakban, ifjúsági klubokban (Kassák Művelődési Ház, József Attila Művelődési Ház, Egyetemi Színpad, BME Bercsényi utcai kollégiuma stb.) mutathatták be műveiket a közönségnek.

A korszakban kiemelkedő jelentőségű Galántai György balatonboglári kápolnaműterme. A romos, rossz állapotú kápolnát a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával 1968-ban 15 éves időtartamra kapta bérbe, művészeti célú használatra. A szocialista rendszert kijátszva – mely a műtermi kiállításokat engedélyezte – a kápolna lett a hetvenes évek elején az alternatív művészetek központja. 1970 és 1973 között zajlottak a nyári tárlatok, koncertek, performance-ok, irodalmi-, színházi-, hangköltészeti előadások, filmvetítések és akciók. A tematikus kiállításokra a művészettörténészek közül Beke László a rendszer által nem támogatott művészek – többségük az 1970-es R-kiállítás résztvevői - mellett, nemzetközi (cseh, szlovák, újvidéki) alkotókat is meghívott. 1973-ban a hatóság betiltotta a tárlatrendezéseket.

A balatonboglári kápolna bezárása után 1973-tól a budapesti Fiatal Művészek Klubja lett az alternatív törekvések központja. A kiállító magyar és nemzetközi művészek szabadságát lehetővé tette, hogy alkotásaikat nem kellett zsűriztetni.

1973-ban a moszkvai irányítás beszüntette a gazdasági reformintézkedéseket, ami a kultúrára is nagy hatással volt. A reformistákra retorzió várt, így sokan disszidáltak (Frey Krisztián, Halász Péter, Konkoly Gyula és mások).

A korszakban kiemelkedtek a szimpóziumok, ahol a művészek egy-egy témát, vagy műfaji határait körüljárva dolgoztak együtt. Villányban kőszobrászati, Siklóson kerámia, Makón grafikai, Velemben textil-szimpóziumokat rendeztek. A grafika és textil népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a festészethez és szobrászathoz képest a hatalom kevésbé tartotta veszélyesnek, ezért kevésbé ellenőrizte, így több lehetőség nyílt az új kísérletekre.