Hajas Tibor (1946-1980): Autodidakta képzőművész. A hatvanas évek közepétől jelentek meg versei. Akciókat és performance-eket rendezett. Performance-eiban saját testét hozta veszélyes helyzetekbe. Az előadások ismétlődő eleme a sötétségben felvillanó vaku, kvarclámpa, illetve a robbanó magnéziumbomba. A performance-ok mellett, a body art akcióit is fotósorozatokkal dokumentálta. A Balázs Béla Stúdióban videó- és filmkészítéssel is kísérletezett.

Jovánovics György (1939-): Szobrászati munkásságában gyakran használ művészeti idézeteket (Watteau, Giorgione). Műveinek egy része egy adott térbe helyezett struktúrák, másik része finom részletformákkal tagolt reliefek. Munkáihoz következetesen gipszet használ. A gipszből kialakított felületekre eső fény szerepe foglalkoztatja. Köztéri alkotásokra is kapott megbízást (Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékműve-kőből, szöuli olimpiai parkban álló Trójai papírgyár-fehér betonból). A hetvenes évek elején konceptuális fotó-képregényt készített. 1997-ben Kossuth-díjat kapott. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem professzora.

Károlyi Zsigmond (1952-): Korai festményein geometriai jeleket (pont, vonal, egymást metsző függőleges és vízszintes csíkok) használt. A nyolcvanas években festményeinek és fotófestményeinek a X volt az alapmotívuma. A kilencvenes évek elején építészeti struktúrák elvei alapján erős faktúrájú képeket készített. 1997-től a figuralitás felé fordul, gyerekeinek játékait festi meg. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanszékvezető professzor.

Maurer Dóra (1937-): 1967-től Bécsben és Budapesten él . A hatvanas években az eltakarással, elfedéssel, elrejtéssel foglalkozott rézkarcain, kollázsain, applikációin. A hetvenes években a jel- és nyomhagyás problémájáról készített festmény, illetve fotósorozatain. A fotók mellett a film segítségével a minimális mozgások folyamatait rögzítette. 1975-77 között Erdély Miklóssal vezette a Kreativitási Gyakorlatokat. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem professzora. 2003-ben Kossuth-díjat kapott.

Pauer Gyula (1941-): 1963-66-ig fémszobor hatását keltő festett gipsz plasztikákat készített, melyek a hetvenes évek elején kialakított pszeudo-elméletének előzményeinek tekinthetők. Elméletében a látszat és valóság ellentmondásaira hívja fel a figyelmet. Szórópisztollyal hoz létre olyan háromdimenziósnak tűnő felületeket, melyek valójában kétdimenziósak. Pszeudo-elvét díszlettervezői munkássága során is alkalmazta.