Műterem 1.

Azok a motívumok, amelyek romantikus képek esetében jelképesnek vagy rejtélyesnek mondhatók, most vonzó közvetlenséggel kerültek bemutatásra, mint például az ablak motívuma Jakob AltKilátás a műteremből című, 1836-os akvarelljén. Az ablak nem a kinti és a benti világnak az éles határát vonja meg, és - műteremről lévén szó - nem is utal kifejezetten a festészet és az ablak közötti, Alberti óta közismert párhuzamra, hanem a festő munkahelye és a kinti környezet derűs egységét hirdeti.

Waldmüller: Szőlőfürt

Kilátásról van szó a másik osztrák festő, Ferdinand Waldmüller
Szőlőfürt című képén is, ám a távoli, égbe törő hegyek halványkék foltokként derengenek csak fel egy ház tornácát befutó hangulatos szőlőlugas közelről láttatott és aprólékosan megfestett levelei és fürtjei mögött.

Waldmüller élet- és tájképei

Az Ausztria hegyvidékeit festő Waldmüller tájképeiből teljesen hiányzik a romantikusokat jellemző magasztosság; a tárgyszerűen és természethűen lefestett hegyvidéken magukat otthonosan érző, boldog emberek jelennek meg festményein. Ugyanezt a vidámságot láthatjuk egyik életképén, amelyen a vidéket járó vándorfotográfus "képesládája", vagyis fényképezőgépe előtt tolonganak a gyerekek. Ez az 1847-ben festett mű jól mutatja, hogy ebben az időszakban a művészek - elsősorban a portréfestők - riválisaiként feltűntek a fényképészek is, akik hasonló utakat jártak be, mint ők, megélhetést és motívumokat keresve.

Műterem 2.

Nélkülözi ez a kép az allegóriát vagy azokat a jelentésárnyalatokat, amelyek korábban (és később is) a művészetet vagy a művészt magát témává emelő képekre jellemzőek voltak. Míg a romantikusok a művész és a társadalom összeférhetetlenségét, az alkotói ihlet szentségét hangsúlyozták, addig a polgári életképeken a művész kicsit furcsa, ám kedélyes figurája és világa jelenik meg. Josef Danhauser, a Magyarországon is dolgozó osztrák festő festményén egy műtermet látunk, ahol a festő épp a Jeanne D'Arc jelmezbe öltöztetett modelljének vall szerelmet, míg az előtérben egy gitározó alak figyeli őket. A kicsit naiv jeleneten a kép a képben motívuma is feltűnik, ami alkalmas lehetne arra, hogy a művésznek a művészethez való viszonyáról is megtudjunk valami lényegeset (erre jó példa Courbet 1855-ös Műterem-képe), ám a Danhauser festményén látható két kép csupán a fiatal nők és a férfiak kapcsolatához nyújt újabb adalékot.

Peter Fendi

Az érzelmes, szívhez szóló ábrázolásmód jellemzi azokat a festményeket is, amelyek az egyszerű mindennapokat mutatták be. A bécsi festő, Peter Fendi a polgárok életének elesett pillanatai mellett a császári család egyes tagjairól is készített képeket, amelyeken az utóbbiak a polgárokhoz hasonló öltözékben és közvetlenséggel jelentek meg. Ebben az időszakban Európa szerte megfigyelhető az uralkodói reprezentáció megváltozása, és a polgári életformához való igazodása. FendiEsti ima című képén a császári család gyermektagjainak megszokott esti áhítatát mutatta be, és ezzel a gyermekképfestés ekkor megsokasodó gyakorlatához is igazodott.

Gyermekábrázolások

A gyermekportrék fontos tartozékaként ekkortól jelennek meg nagy számban gyermekjátékok, párhuzamosan a játékok ekkor fellendülő tömeges gyártásával és az új gyermeknevelési elvekkel. Fendi mellet Danhauser is több képet szentelt a gyermekek világának, azonosulva azzal a nézőponttal, ahonnan ők szemlélik környezetüket, és ennek az új megközelítésnek az előzménye Runge művészetében található meg. Ám vele ellentétben a biedermeier gyermekportrékon az arcvonások lágyak, a bőr áttetsző, és a gömbölyded arcokból csillogó, a nézőre szegeződő szemek tekintenek ki, még akkor is, ha szegény utcagyerekeket ábrázolnak.