Ferdinand Hodler

A szimbolista művészek az újraértelmezett vallásos, mitologikus, vagy árkádiai témák mellett gyakran ábrázoltak az emberi élet és tapasztalat rejtélyes, titokzatos oldalához tartozó álomszerű vagy l átomásos jeleneteket. Füssli Lidércnyomás című festménye, Blake víziói vagy Runge és Goya művei mind előfutáruknak tekinthető. A svájci származású Ferdinand Hodler Az éjszaka című festményén egy képzeletbeli tájban különböző pózokban alvó személyeket látunk, akik egyedül vagy párosan töltik az éjszakát, talán személyiségükre és sorsukra is jellemző testtartásban. A párhuzamosan elhelyezkedő testek között, a kép közepén egy felriadt férfi fekete lepellel borított alakot pillant meg lábai között, akit iszonyodva próbál magától eltolni. A képet 1891-ben a genfi városi kiállításról kizsűrizték, Párizsban viszont ugyanabban az évben elismerést aratott.

Paul Ranson

A század hetvenes éveitől kezdve ismét megnőtt az érdeklődés az okkultizmus és az ezotéria iránt. Számos könyv jelent meg, amelyek a vallások és a mítoszok eredetével, jelképeik értelmezésével és összehasonlító elemzésével foglalkoztak. A világ rejtett összefüggéseit kutató és leíró munkák számos művész gondolkodására és motívumaik megválasztására is hatást gyakoroltak, így a Gauguin művészeti elveit elsajátító és követő Nabis-csoport tagjai közül Paul Ransonéra is. Krisztus és Buddha című festményén két nagy világvallás alapítóját ábrázolta abban a pózban és állapotban, amely révén a földi, anyagi világ kötöttségeitől való megszabadulást elérték. Az előtérben látható lótuszlevelek egyes értelmezések szerint a sötét vízből az égi fény felé való törekvést jelképezik, és összekötik a két emblematikus figurát, szellemi kapcsolatukat hangsúlyozva. A zöld, vörös, kék és sárga színekkel megfestett kép felfelé kivilágosodik, s a "felső régióban" Gauguin Sárga Krisztusára emlékeztető, fénysugárban megjelenő keresztrefeszített mellett lebeg a megvilágosodott Buddha monumentális, kék feje.