Rude: Marseillaise

A szobrászatban a romantika elsősorban az új témákban, az új feladatokban és az új felfogásmódban jelent meg, formailag pedig megfigyelhető a klasszicizmus előtti szobrászat eszköztárának a felelevenítése, valamint a részletek kedvelése és a történelmi hűség. Főleg az utóbbi vált heves viták tárgyává a nemzeti emlékművek és a kortárs szellemi nagyságoknak emelt emlékszobrok megjelenésével. Összeegyeztethető-e az ábrázoltak halhatatlanságával a kortárs öltözék és élethűség; milyen forma illik leginkább ahhoz az eszméhez, amit a szobor megtestesít. Ezek a 18. század végétől a 19. század végéig újra és újra felmerülő kérdések voltak egyes szobrokkal kapcsolatban. François Rude első sikerét egy nápolyi halászfiút ábrázoló szobrával aratta a párizsi Szalonban, 1831-ben. Ennek hatására bízták meg 1833-ban az Étoile téri diadalív egyik domborművének elkészítésével, amely Marseillaise néven vált ismertté, és a francia önkéntesek harcba indulását ábrázolja 1792-ben. Jóllehet a katonákat antik öltözékben vagy meztelenül mutatta be, az őket vezető szárnyas géniusz lendülete, harci kiáltása (a nyitott száj megengedhetetlen volt a szigorúan vett klasszicizmusban), a felület fény-árnyék hatásának dinamikája a többi domborműtől is teljesen eltérő felfogást képviseltek.

Rude, François: Marseillaise (Az önkéntesek elindulása 1792-ben). 1833-36. Arc de Triomphe de l'Étoile, Párizs.

Schwanthaler: Bavaria

A 19. századi szobrászat új műfaja, a szellemi nagyságoknak állított emlékművek első megjelentésével Angliában találkozhatunk, jóllehet nem köztéren, hanem magánkertben. A stowe-i angolkertben 1735 körül állították fel a Brit kiválóságok templomának elnevezett, íves építményt, amelynek fülkéiben helyezték el a kiváló férfiak büsztjeit. E kompozíció módosított felnagyításának tekinthető a müncheni Terézia-mezőn felállított, Leopold von Klenze által tervezett Dicsőség csarnoka, egy U-alakú, klasszicista építmény, amelyben jeles bajor férfiak büsztjei találhatók. Az építmény előtt magasodik az egykori Thorvaldsen-tanítvány Ludwig Michael Schwandthaler Bajorországot megszemélyesítő, hatalmas Bavaria szobra. A szoborral kapcsolatban elfogadott vélemény, hogy bronzöntés-technikailag jelentősebb teljesítmény, mint művészileg, és igen érdekesen kapcsol össze két funkciót, megelőzve a mérnöképítészeti szempontból nagy jelentőségű, későbbi (1875-84) new yorki Szabadságszobrot. Bavaria szobra ugyanis egyrészt a nemzeti öntudatot volt hivatva erősíteni, másrészt viszont kirándulási célpont, kilátó volt.