Gauguin művei

Gauguin 1888-89-ben festett képei, a Látomás mise után és a Sárga Krisztus a szintetizmus vagy cloissonismus manifesztumainak tekinthetők. A körvonalakkal rekesz-szerűen körülkerített formákat dek oratív színmezőkként helyezte egymás mellé, és a természet valós színei helyett jelképes és kifejező színösszeállítást választott. Mindkét festményen a breton emberek vallásos áhítatát mutatta be, az elsőn látomásos, a másodikon realista módon. Gauguin - Van Gogh-hoz hasonlóan - nem utasította el a képzelet szerepét a művészetben, vagyis a valóságban nem látható dolgokat is ábrázolt. A mise után a természetben Jákob harcát az angyallal szemlélő egyszerű asszonyok csoportját azonban éppen a szín- és formaeszközök révén helyezte egy közegbe saját víziójukkal, amelytől csupán egy bizonytalan téri helyzetű fatörzs választja el őket. A másik képen épp ellenkezőleg, a valóságosan az út szélén álló keresztet a sárga szín hangsúlyos jelenléte révén tette az asszonyok számára a megfeszítetett Krisztus közvetlen látványává.