Fülep Lajos elméleti alapvetésének főbb gondolatai
A 19. század első felében a legnagyobb problémát a magyar művészek színvonalas képzésének megoldatlansága jelentette, amit csupán a külföldi akadémiák biztosíthattak. Az akadémiai oktatási rendszer azonban nemzetközi, vagyis internacionális volt, így a század közepén újabb problémaként jelent meg a nemzeti művészet megteremtésének a lehetősége az adott feltételek között. Henszlmann Imre 1841-ben akadémia-ellenes álláspontot foglalt el, és megoldásként azt javasolta magyar művészeknek, hogy azt fessék, amit a legjobban ismernek, és amihez lelkileg is a legjobban kötődnek, a magyar tájat. A század második felében azonban számos művész és gondolkodó volt azon a véleményen, hogy a magyar téma önmagában nem teszi a képzőművészetet magyarrá, a formáló eszközök egyetemesek és egyébként is a művészek külföldi minták nyomán sajátítják el azokat. A másik problémahalmazt éppen ez a mintakövetés képezte, vagyis hogy a magyar művészek mindig az előttük járó nyugat-európaiak nyomában jártak, ám ők maguk nem adtak semmit hozzá az európai művészeti fejleményekhez. Ha a 19. századi magyarországi művészetben egy-egy európai mércével mérve különleges, kiemelkedő teljesítményre rá is bukkanunk, az elszigetelt és a saját korában hatás nélküli jelenségnek tekinthető éppúgy, mint Szinyei Majálisa.
Fülep Izsó-elemzése
A századfordulón és a 20. század első felében a magyar művészeti élet európai kapcsolatai egyre átfogóbbak lettek, és a modern művészeti törekvések is egyre elfogadottabbak. Ebben az új érában, 1916-ban Fülep Lajos író, kritikus és művészettörténész vállalkozott arra, hogy a modern, az impresszionizmus utáni művészet szemszögéből nézve megfogalmazza a magyar és az európai művészet összefüggésének filozófiai szempontú alapvetését. A magyar művészet is az európai közösségnek tagja s nem pusztán önmagától lett azzá, ami; élete annyira összefonódott, s összefonódik a külföldi áramlatokkal, hogy szinte problematikussá válik, vajon lehet-e speciálisan magyar művészetről beszélni. Buzgó, de naiv patrióták ugyan hamar elintézik ezt a kérdést, amikor vagy azt mondják, hogy magyar az, amit magyar ember csinál, vagy hogy magyar az, ami magyar dolgokat, eseményeket, tájakat stb. ábrázol. A művészi szempont alig jut szóhoz náluk, annak sejtelme nevezetesen, hogy ami az ő szempontjukból magyar, esetleg még nem művészet, másrészt a mi művészet, esetleg nem magyar? - írta le később kiinduló álláspontját. (Fülep Lajos: Magyar művészet. In: F. L.: Magyar művészet. Művészet és világnézet. Corvina, Budapest, 1971. 32-33. o.) Fülep véleménye szerint a nemzeti jelleg a művészetben a formán keresztül nyilvánul meg, a művészet formái és formaproblémái pedig egyetemesek. Egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak - írta. (i. m. 25. o.) Ezek után megfogalmazta azt a kérdést, amire hosszabb tanulmányában választ kívánt adni: ?Kérdésünk ez: van-e ennek a művészetnek nemzeti jellege, s nemzeti jellegének egyetemessége, azaz van-e olyan művészi-formai problémája, amelyet neki és éppen neki kellet fölvetnie s megoldásán fáradnia, ugyanakkor egyetemessé téve azt, ami nemzetei? Vagy a másutt felvetett és egyetemessé vált problémák megoldásához hozzájárult-e sajátos módon, úgy hogy ez a hozzájárulás a művészetek közösségére is jelentőséggel bírhat? Egy szóval: a lokális jelentőségen túl emelkedve van-e a magyarnak valami sajátos küldetése az európai művészet közösségében, a világművészetben (i. m. 33. o.) Fülep a választ a 19. századi magyarországi építészet, festészet és szobrászat egy-egy jelentősebb alkotójának és műveiknek az elemzése és kritikája alapján adta meg, és végső értékelésében csupán Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál és Izsó Miklós egyes műveit, valamint a nagybányai festészetet tekintette maradéktalanul európainak, több más alkotó teljesítményét is méltatva. Izsó például a görög szobrászatnak, vagyis - Fülep értelmezésében - magának a szobrászatnak a legfontosabb forma- és kompozíciós problémáját, a kontraposztót a magyar tánc sajátos alakzatainak megformálása révén alakította át nemzetivé - s így egyetemes érvényűt alkotott Táncoló paraszt sorozatával.