Cézanne, Paul (1839-1906):Francia festő. A dél-franciaországi Aix-en-Provence-ben született, ahol iskolatársa és barátja volt Zola. Jogi tanulmányok után határozta el, hogy festő lesz, és 1861-ben Párizsba ment, ahol az akadémián kívül képezte magát. A 60-as és 70-es évek elején portrékat és figurális kompozíciókat festett, majd Pissarro ösztönzésére és tanácsainak hatására fordult a tájképfestészet felé. Részt vett az impresszionisták két kiállításán, de az 1870-es évek végétől szülővárosában és környékén élt, 1886-tól örökségéből, amely lehetővé tette, hogy kizárólag festészeti kutatásaival foglalkozzon, nem zavartatva magát képeinek Szalon-beli sikertelenségétől. Halála után, 1907-ben megrendezett önálló tárlata nagy hatást tett az ifjabb generációra, és festészete számos 20. századi irányzat kiindulópontja volt.

Delacroix, Eugene (1798-1863): A francia romantikus festészet legjelentősebb képviselője. A klasszicista iskolázottságú Guérin tanítványa volt, de már tanulmányai alatt a szín érdekelte, Rubens és Veronese műveit másolta. A húszas években az angol tájképfestészet, később a keleti színvilág (marokkói és algériai utazás, 1831), majd tudományos publikációk hatására tanulmányozta a színek törvényszerűségeit és felbontását. Műveinek témáját az irodalomból, a történelemből, valamint aktuális társadalmi, politikai eseményekből vette; politikailag elkötelezett, liberális gondolkodású, művelt és a zene iránt is fogékony festő volt. A negyvenes évektől kezdve számos falfestményt készített középületek és templomok számára. 1822-től vezetett naplója saját életére, művészetszemléletére és korára vonatkozó adatokban bővelkedő értékes forrás.

Gogh, Vincent van (1853-1890): Holland festő. Kezdetben képkereskedőként, majd a hetvenes években prédikátorként dolgozott és a szegénysorsú emberekkel való együttélés hatására fordult a művészet felé. Belgiumban és Hollandiában tanult, elsősorban a munkásokat ábrázolt sötét tónusú képein. 1886-ban Párizsba utazott, ahol impresszionistákkal és posztimpresszionistákkal került kapcsolatba, palettája kivilágosodott, és technikája is megváltozott. 1888-tól Arles-ban élt, tájképeket, portrékat, csendéleteket festett, amelyeket rendszeresen elküldött bátyjának, Theónak, aki legfőbb támasza volt anyagi és lelki értelemben egyaránt. A hozzá írott leveleit többször, többek között magyarul is kiadták. 1889-ben ideggyógyintézetbe került, majd a következő évben meglőtte magát és két nap múlva meghalt.

Monet, Claude (1848-1926):Francia festő, a francia impresszionizmus legkiemelkedőbb alakja. Fiatal korában a normandiai tengerparton összebarátkozott a plein air-festő Eugene Boudin-nal, 1862-64 között pedig Charles Gleyre műtermében Frédéric Bazille-jal, Renoirral és Sisley-vel. A hatvanas évek végén sokat dolgozott közösen Renoirral, és a szabadban készült tájképek sorában fejlesztették ki a később impresszionistának elnevezett új stílust. 1871-ben Pissarróval Londonban járt, és Turner hatására a teljes képmezőt egyenletesen kitöltő képeket festett. 1874-től kezdve részt vett az impresszionista kiállításokon, és számos egyéni kiállítása volt magángalériákban is. A kilencvenes években a természet pillanatnyiságának és változékonyságának visszaadásában eljutott a képsorozatokig (Roueni katedrális, Londoni parlament, Szénaboglyák stb.). Élete vége felé a Giverny-ben lévő házának kertjében található tavat és benne a tavirózsákat festette le számos képen, amelyek leghíresebb együttesét a párizsi Orangerie számára készítette el.

Seurat, George (1859-1891):Francia festő, a neoimpresszionizmus legfontosabb képviselője. Korán, 32 éves korában hunyt el, addig azonban megalkotta az impresszionista festészetre való reakcióként szigorú törvényszerűségek alapján felépített festményeit, amelyek számos művészre nagy hatással voltak. Delacroix és Chevreul nyomán kezdett el a színkontrasztok elvén alapuló színfelbontással festeni, amelynek révén nagy világító erejű, harmonikus képek létrehozására törekedett. A színek mellett a vonalak kifejezőerejét is tanulmányozta, és törekvései párhuzamba állíthatók a szimbolistákéval. Témáit a modern városi életből merítette: fürdőzők, kiránduló emberek, a cirkusz és a kikötők voltak fontosabb motívumai.

Signac, Paul (1863-1935):Francia neoimpresszionista festő és teoretikus, aki 1899-ben jelentette meg Eugene Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig című könyvét, amelyben saját és Seurat festészeti technikáját és azok előzményeit írta le részletesen. Kezdetben Monet hatására impresszionista képeket festett, majd Seurat-val való 1884-es megismerkedése után kezdett határozottabban a foltfelbontással foglalkozni. Seurat halála után, a 90-as években festészeti gyakorlatában felhagyott a szigorú technikával, amely azonban személyes kapcsolatuk révén a 20. század elején Matisse-ra is hatást gyakorolt.