Rajztanítás

Az államilag támogatott felsőfokú művészképzés megindulásáig Magyarországon csupán alapfokú ismereteket szerezhettek a művészpálya iránt érdeklődők. Erre egyrészt a kézművesek számára felállított rajziskolákban, illetve magániskolákban kerülhetett sor, mint például Barabás Miklós műtermében a negyvenes évek közepétől.

Felsőbb fokú képzés

A Pesten letelepedett olasz Marastoni Jakab alapította meg az első festőakadémiát (Marastoni-féle festőakadémia), amely 1846 és 1860 között a főváros anyagi támogatásával működött, és külföldön vásárolt eszközökkel is jól fel volt szerelve. A Nemzeti Múzeum 1847-ben megnyílt képtárában képek másolására is lehetőség nyílott. A másolatok készítését Kiss Bálint festő, a képtár őre felügyelte. A művészetet magasabb fokon művelni kívánók azonban elsősorban külföldi akadémiákra iratkoztak be, ami sokuk számára jelentős anyagi áldozattal járt, jóllehet egyes főurak vagy testületek, valamint a Képzőművészeti Társulat is segítette néhány művész külföldi tanulmányait. Az első világkiállítások hatására Magyarországon is megfogalmazódott az igény a műipar és a közízlés színvonalának emelésére, és ez szükségessé tette a képzett művészek és a rajztanárok hazai képzésének a megoldását.