Bazilika: Eredetileg négyszögű, oszlopsoros törvénykezési és kereskedelmi csarnok. Ebből alakult ki az ókeresztény templomfajta, amely oszlopokkal tagolt, fő- és oldalhajókból álló épület volt; ehhez később a főhajóval egyenlő magasságú kereszthajót építettek. Ez az épülettípus főleg a nyugati területeken vált kedveltté. A középkorban tehát háromhajós tagolású templomtípust jelentett (ld. bazilikális elrendezés). A fogalom a 19. században jelentésbővülésen ment át: centrális elrendezésű székesegyházak kaptak ilyen megjelölést. Példái: Wren: Szent Pál székesegyház, Lipótvárosi bazilika.

Boglyaív: az 1900 körüli magyarországi építészet egy jellegzetes formája, amely általában ajtó-, illetve ablaknyílások alakzataként jelentkezett. Alakja - miként erre neve is utal - boglyaformát mutat.