(1852-1919) Festőművész. Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak. A kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Csavargóként és meggyötört katonákat ábrázoló képei gyakran látomásszerűek. Számos kitüntetést kapott.

(tkp. Rehrenbeck) (1856-1914): festő, az akadémikus festészet jellegzetes képviselője. 1874-től a müncheni akadémián, 1880-81-ben Bécsben tanult. 1880-ban Golgota c. képével (Nemz. Gal.) keltett feltűnést, életképei közül pedig a Bányászszerencsétlenség emelkedik ki. Az Operaház előcsarnokában a hangok eredetét ábrázoló 9 falképet festett. Vágó Pál, Mednyánszky László, Ujváry Ignác, Spányi Béla, Olgyay Ferenc, Pállya Celestin és mások közreműködésével 1892-től 1894-ig festette népszerűvé vált körképét: A magyarok bejövetelét. Az 1800 négyzetméter nagyságú, 120 m hosszú, 15 m széles, egy darabba szőtt belga vászonra festett panoráma hosszú évekig a főváros egyik látványosságának számított, 1944-45-ben Bp. ostroma alatt nagyon megrongálódott. Nagy történelmi kompozíciói: Zsolt eljegyzése, A bánhidai csata. ~ Jókai Mór nevelt lányát vette el feleségül, Jókai Rózát. Szépirodalommal is foglalkozott. 1899-től 1902-ig Firenzéban élt, itt festette Krisztus siratása c. kompozícióját. Számos műve található a Nemz. Gal.-ban.