A századvég új irányzatai: art nouveau, szecesszió

Az 1890-es években váltás történik az építészet történetében. A historizmus mellett jelentkeznek olyan új építészeti irányzatok, melyek struktúrájukban és preferált építészeti feladataikat tekintve alapvetően eltérnek a historizmustól. A változások generálói voltak részint az egyre nagyobb számban alkalmazott új anyagok (vas, vasbeton, üveg). Ezek (kiváltva a hagyományos falazatot) újfajta terek létrehozására voltak alkalmasak. Evvel párhuzamosan a történeti stílusok tagozatai és díszítőelemei funkciótlanná váltak, azokat általánossá vált kevésbé költséges pótanyagokban kivitelezni. A technikai fejlődés mellett az épületek stílusát tekintve is újfajta minták jelentkeztek. Megindult többek között a vidéki, rurális építészet felfedezése - és ehhez inspirációt adott a századvég Angliájának építészete, az Arts and Craft mozgalom hagyománya (Charles Rennie Mackintosh: Képzőművészeti iskola, Glasgow, 1898-1899). Mindezek eredményeképpen nagyjából egyszerre jelentkeztek Európában az új építészeti formák - és helyi változatokkal ugyan, de létrejött egy hasonló formai jegyeket magán viselő stílus az építészetben, a szecesszió. Ld. belga-francia art nouveau, német Jugendstil, bécsi Secession.