Courbet ars poeticája

A 19. századi realista iskola fő képviselője Gustave Courbet volt, akinek személye és művei a realizmussal kapcsolatos irodalmi vitákban, valamint a művészet társadalmi hivatását hangsúlyozó szocialista újságíró, a festő barátja, Pierre-Joseph Proudhon írásaiban is központi szerepet játszottak. Courbet tudatosan törekedett művészeti és társadalmi elképzelései terjesztésére, és a nyilvánosság eléréséhez felhasználta a rendelkezésére álló fórumokat: a kiállításokat és a sajtót is. Az 1848-as forradalom után nyílt lehetősége arra, hogy több művét is bemutassa a Szalonban. Louis-Napóleon, 1852-től III. Napóleon néven császár uralomra jutása után azonban azokat az eszméket, amelyeket képviselt, üldözték. 1955-ös párizsi világkiállításon műveit különálló pavilonban, A "Realizmus Pavilonjában" mutatta be, és a katalógusban közzé tette művészeti elvei rövid összefoglalását: "Megismerni, tudni, hogy alkothassak" ez volt a gondolatom, hogy képes legyek korszakom erkölcseit, eszméit, szellemét felfogásom szerint kifejezni, hogy ne csupán festő legyek, hanem ember is; egyszóval célom: élő művészet teremtése" - írta. Mindezek miatt Courbet bizonyos értelemben az első avantgarde művésznek tekinthető.