Az impresszionizmus után

Ahogy az impresszionizmus korábbi törekvések összegzése volt, úgy kiindulását is jelentette több impresszionizmus utáni festészeti irányzatnak, amelyek megalapítása, következetes kidolgozása elsősorban négy művész nevéhez köthető, akiket Werner Hofmann a 20. század négy "evangélistájának" nevezett el. Az ő esetükben egyéni teljesítményekről és egyéni alkotói pályákról van szó, ám módszerük már életükben vagy röviddel azután követőkre talált, és a következő század festészeti irányzatainak fontos hivatkozási alapja volt. Művészetükkel kapcsolatban a 20. század első évtizedétől kezdve használták a szakirodalomban az impresszionizmus utáni művészeti törekvéseket összefoglalóan megnevező posztimpresszionizmus kifejezést, míg saját korukban a szimbolisták, illetve a neoimpresszionisták közé sorolták őket. Cézanne, Gauguin, Seurat és Van Gogh egyaránt a látható valóságból indult ki képei megfestésekor, ám az impresszionizmus utáni korszakra általában jellemző módon a festészeti eszközöket autonóm módon, vagyis elsősorban formai és vizuális lehetőségeikre építve használták fel.