A neoimpresszionizmus

Az utolsó, nyolcadik impresszionista kiállításon, 1886-ban kiállított Georges Seurat és Paul Signac is, akik kezdetben egymástól függetlenül kezdtek Delacroix nyomán a színek felbontásával foglalkozni. 1884-ben ismerkedtek meg, amikor másokkal együtt megalapították a Független Művészek Társaságát, amelynek a szervezésében került sor az első Salon des Indépendants-ra, vagyis a Függetlenek Szalonjára. Ezek a kiállítások voltak az impresszionizmusból induló, de az azt meghaladó neoimpresszionizmus legfontosabb bemutatói.

A nyolcvanas évek első felében Seurat rajzai és festményei Millet vagy Courbet korábbi paraszt- és munkásábrázolásaival állíthatók párhuzamba. Számos rajzot készített fekete krétával a külvárosokról és az ott élőkről is, amelyekre a szerkezetesség és a technikából adódó sajátosságok: a fekete-fehér kontraszt és a szemcsézettség volt a jellemző.

Seurat tudományossága

Seurat már a Képzőművészeti Iskolában tanulmányozta azokat az elméleti írásokat, amelyek a színek és a vonalak törvényszerűségeivel, kifejezőerejével foglalkoztak, így a kritikus és művészettörténész Charles Blanc képzőművészeti „nyelvtankönyvét” is, amelyet a klasszikus mesterek tisztelete és a tudományosság egyaránt áthatott. Ebből a műből ismerte meg az optikai keverés mellett Humbert de Superville-nek a horizontális és a vízszintes vonalakkal kapcsolatos elméletét is. Seurat az impresszionista stílus könnyedségével, pillanatnyiságával és szubjektivitásával szemben egy kiszámított, tudományos alapokon álló festészet megteremtését tűzte ki célként maga elé, amely több szálon is kapcsolódott kora természettudományos (pszichológiai és fiziológiai) kutatásaihoz. Felfogása szerint a technika a művészet szelleme és teste.

Seurat módszere

Az általa alkalmazott technika a tiszta színek kis mennyiségben való vászonra helyezése volt oly módon, hogy a színek törvényszerű egymásra hatásából adódó keveredésére csak a néző szemében kerül sor. Ennek a divizionizmusnak vagy pointillizmusnak nevezett módszernek kiérlelt megoldása volt az 1886-os utolsó impresszionista kiállításon bemutatott Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén című nagy vászna, amelynek a témája - kiránduló és pihenő polgárok - jól ismert és gyakori volt az impresszionisták körében, ám a kép sajátos ábrázolásmódja miatt mégis botrányt okozott.