Az alkalmazott fotográfia médiuma a fotóreprodukció, nem a fénykép

A nem művészi fotóhasználat professzionális oldalán is nagy horderejű változások történtek a 19. század vége felé. Az 1890-es évekre lehetővé vált, hogy a fényképet a nyomtatott szöveggel együtt sokszorosítsák. Kisvártatva megjelent a fényképpel illusztrált sajtó, s ezzel a fotográfia elkezdett szakosodni. A századforduló táján lassan kialakultak az alkalmazott , eleve illusztrálásra, megrendelésre dolgozó fotóhasználatok: a reklám-, divat- és sajtófotó, a politikai propagandafotó, a társadalmi-állami reformokat szolgáló dokumentumfotó, a tudományos ismeretterjesztést elősegítő fotó stb. Kultúrtörténeti szempontból a képes sajtó (és később a tematikus albumfotográfia) azt az újdonságot hozta, hogy egyre inkább csak a fénykép nyomdai reprodukciójávaltalálkozunk – azzal viszont tömegesen. Esztétikai szempontból a professzionális fotográfiára is a képi klisék használata, illetve ezek állandó megújításának kényszere, s ezért egyfajta technicista szemlélet a jellemző.

A fotóművészet a fotográfia felől nézve az amatőr giccs, a profi képi közhelyek, a technicista szemlélet és a megrendelésre való munka elutasítása. A képzőművészet felől nézve: olyan műalkotás, amelyet fotográfiai eszközökkel hoznak létre.