Az első technikai képalkotás

A képalkotás kultúrtörténetében a fotográfia feltalálása (1839) ugyanolyan jellegű és jelentőségű találmány, mint az íráséban a könyvnyomtatás. A fotográfia – szemben a festménnyel, rajzzal, grafikával – olyan képalkotási és képsokszorosító technika, amely nem az emberi kéz és elme szelekciós munkája, hanem a fény és bizonyos kémiai folyamatok révén, technikai úton jön létre. Újdonsága, hogy a perspektíva szabályait mechanikusan követve, pontosan képezi le az eredeti látványt. Ezért a fotó minden más képfajtánál hitelesebb vizuális dokumentumnak számít. Emellett a fotográfiai kép összehasonlíthatatlanul gyorsabban készül el, mint a festmény és a rajz, és a fotográfiai másolatok identikusak, egymással azonosak.

A fotográfiát mindezek miatt elsősorban nem művészi önkifejezésre használták és használják, hanem vizuális dokumentumként. A 19. században utazók, felfedezők, régészek, régi korok emlékeit kutató történészek hiteles dokumentumokat készítettek arról, amit feltártak. Festők és grafikusok vázlatfüzet helyett, természetbúvárok, orvosok, rendőrségi szakemberek bizonyítékként használták a fotográfiát. A privát használatra készülő fotó is mindenekelőtt dokumentum: a magunk és szeretteink arcvonásainak, illetve az együtt átélt élményeknek a vizuális megörökítése.

Ember