A kastély belső elrendezéséről és a helyiségek egykori funkciójáról az 1784-ben, Pozsonyban megjelent német nyelvű leírás segítségével tájékozódhatunk, amely Nicolaus Jacoby rajzai alapján készített metszeteket tartalmaz. A kastély alaprajzának magyarázata szerint a főépület középtengelyében, a földszinten belépve tágas előtérbe jutott az érkező, amely nyári ebédlőként szolgált, illetve itt kaptak helyet a zenészek, amikor a társaság a kert felőli hűtőzőteremben, a sala terrenában tartózkodott. Jobbra a hercegi, balra a hercegnéi lakosztályok sorakoztak, amelyeket Eszterházán a hagyományoktól eltérően nem az emeleten alakítottak ki. A hercegi lakosztály folyatását a szárnyépülethez átvezető sarokrészben a kápolna és a kézikönyvtár alkotta. A jobb szárnyban a vendégek számára kialakított szobák kaptak helyet, majd az íves szakaszban a könyvtár három helyisége, a porcelánszoba, a ritkaságok és a bútorok őrzésére szolgáló gardemeuble és a személyzet szobái következtek. A hercegnéi apartman folytatásaként a biliárdszobát és az ezüstneműk tárolására szolgáló kabinetet, majd a bal szárnyban újabb vendéglakosztályokat rendeztek be. A traktus ívelő végében kiszolgáló helyiségeket, a konyhát, a cukrászatot és az udvari tisztek ebédlőjét alakították ki. A jobb szárnyra merőleges traktusban a képtár, túloldalt a télikert kapott helyet. Az emeleten a homlokzat kétkarú lépcsőjén az előtérrel megosztott díszterembe lehet jutni. Ennek két oldalán díszlakosztályokat rendeztek be, a vendégül látott fejedelmi személyek számára. A kastély reprezentatív termeit a rokokó dekorativitása uralta. A termek fehér falait hullámzó, aranyozott stukkómintákkal, freskókkal, tükrökkel, faberakással díszítették. Külön említést érdemel a kínai szalon, amelynek falait kék festéssel készített keleties jelenetek borítják, s amely a chinoiserie divatjának jelentkezését mutatja Eszterházán.