Longinus szobra

VIII. Orbán 1623-ban foglalta el Szent Péter trónusát. Pápasága döntően meghatározta Bernini pályáját is: vallásos műveinek hosszú sorát ekkor kezdte megalkotni. Szobrászatának alapelvei nem változtak, de a műveinek szellemisége sokban: Bernini ebben az időben vált a lélek belső rezdüléseinek, főként a vallásos elragadtatásnak érzékeny kifejezőjévé. Új műveiben alapvető kifejezőeszközzé válik a drapéria. A szobrász a redők plasztikus, mozgalmas alakításával a testek felületén absztrakt fény-árnyék kontrasztokat formál, oly módon, hogy bennük a figura indulatai, szenvedélyei is testet öltenek, megerősítik az alak érzelmeit kifejező gesztusokat és testtartást. Szent Longinust, Krisztus keresztre feszítésének tanúját Bernini szobrán szinte teljesen elnyeli az önálló életet élő súlyos palást. A szentet, aki lándzsájával megnyitotta a Megfeszített oldalát és kifolyó vére által meggyógyult vakságából, vagyis felismerte benne a Megváltót, elragadtatásának tetőpontján láthatjuk, mintha a keresztre fölnézve az evangéliumokban följegyzett szavait mondaná: „Ez valóban Isten Fia volt”. Széttárt karjai a menny felé irányuló, vágyakozó pillantásával együtt juttatják kifejezésre a szent belső hevületét, és a drapéria öblös, hullámzó redői is olyanok, mint lobogó tűz, amely felemészti az alakot. Az alak bal karja alatt három kötegbe rendezett, sugárirányú redőnyaláb indul ki a szent jobbja alatti függőleges drapéria-esés felé, amely a karokkal együtt a tekintetet a szent lándzsára, arra az ereklyére irányítja, amelynek eredetijét a Szent Péter-székesegyház pillérében, a szent szobra fölötti erkélyen őrzik.