Johann Michael Rottmayr

Ausztriában a barokk mennyezetfestészet a 17. század második felétől játszott nagyobb szerepet a belső terek díszítésében. A műfaj itteni művelői kezdetben szinte kizárólag olasz mesterek. A Bolognából vagy Comóból érkezett festők mellett I. Lipót meghívására a 17. századi illuzionizmus legnagyobb itáliai mestere, Andrea del Pozzo is Bécsbe költözött, elkészítette a bécsi jezsuita templom belső dekorációját és a Lichtenstein-palota dísztermének mennyezetfreskóját.

Az önálló osztrák iskola első generációjának Johann MichaelRottmayr az első jelentős alakja. Velencei tanulóévek után telepedett le Bécsben, ahol I. József császár udvari festője lett. Számos bécsi templomba festett oltárképeket, mennyezetképekkel díszítette a salzburgi Szentháromság-templom kupoláját, a boroszlói jezsuita templomot, a bécsi Szent Péter-templomot és kifestette a melki apátsági templom mennyezetét. Legjelentősebb udvari megbízása a bécsi Karlskirche kupolaképének megfestése volt. A templom főoltárának stukkószobra a mennybe emelkedő Borrommei Szent Károly alakját jeleníti meg, míg a freskó ennek folytatásaként a szent apoteózisát, vagyis azt a pillanatot ábrázolja, amikor az üdvözültek mennyei közösségébe lép. Károly alázatosan térdepel a Szentháromság előtt, és egyben Máriával együtt közbenjár a földi hívekért is. Kettejük könyörgését Krisztus továbbítja az Atya felé, bal tenyerének sebét a közbenjárás gesztusával az Atya felé fordítja, jobbjával pedig a passió eszközeire mutat. A freskómezőt a többi oldalon a teológiai erények, a Hit, a Remény és a Szeretet megtestesítői töltik ki, amelyek nemcsak Szent Károly földi életét jellemzik itt, hanem utat mutatnak a híveknek az üdvözülés felé.