A múlt vagy jelen történelmének eseményeit ábrázoló alkotás, amely a felvilágosodás korában vált elterjedtté.

A Versailles-i Kastély tükörgalériájának mennyezete számára festette L. XIV. Lajos apotheózisa c. művét (1679-84). Olajvázlata a Szépműv. Múz.-ban van.

A kézműveseknek (így a festőknek is) középkori eredetű, érdekvédelmet, szakképzést szolgáló közössége.

1.eszményi, tökéletes, mintaszerû táj 2.remek, gyönyörû táj

Az érzelmekkel összefüggő ábrázolásmód.

Festészeti műfaj, amelynek tárgya a táj, a természet. Az akadémiai festészeti hierarchiában a történelmi festészet és a portré után következett, ám 1800 körül jelentősége megnőtt. A természethez való újfajta viszony nyomán alkalmas volt emberi érzelmeknek a tájba való belevetítésére, illetve azoknak a tájkép általi kifejezésére. A 19. században az első festészeti újítások a tájképfestészetben mentek végbe.