Hardouin-Mansart, Jules (1646-1708): Francia építész. François Mansart unokaöccse és tanítványa. 1674-től udvari építész. A nagybátyja által képviselt klasszikus felfogás folytatójaként nemes formanyelv és grandiozitás jellemzi műveit. Versailles-ban a kastély tükörgalériája, a háború és a béke szalonja és az udvari kápolna jelentik legfontosabb alkotásait. XIV. Lajos számára megtervezte Márvány-Trianon, Clagny és Marly kastélyát. Párizsban két nagy királytér a Place Louis le Grand (a mai Vendôme-tér) és a Place des Victoires, valamint az invalidusok dómja tervezője.

Le Notre, André (1613-1700): Francia kertépítész. Simon Vouet tanítványaként festőnek készül, majd apja helyébe kerül, aki a királyi kertek főfelügyelője volt. Fouquier pénzügyminiszter vaux-i kertjének tervezésével vonta magára XIV. Lajos figyelmét, aki a versailles-i rezidencia parkjának tervezését bízta rá. Emellett Trianon, Clagny, Marly, Meudon, Saint-Cloud, Sceaux, Chantilly és Fontainebleau kertjeinek mestere.

Le Vau, Louis (1612-1670): Francia építész. Jacques Lemercier és François Mansart művein nevelkedett, majd Itáliában képezte magát. Első jelentős megbízása Párizsban Jean-Baptist Lambert palotájának tervezése (1640-44) volt. 1653-ban a királyi építészeti hivatal felügyelője, 1655-ben a király első építésze lett. Vaux-le-Vicomte kastélyának felépítése (1657-61) után kapott nagyobb udvari megrendeléseket. A versailles-i kastély két ütemben való átépítésével párhuzamosan a Louvre bővítésén dolgozott: a Lescot és Lemercier által tervezett nyugati szárnyhoz ő építette a Cour Carrée szárnyait. Részt vett a Saint-Sulpice építésében, megtervezte a Mazarin által megalapított Collége des Quatre-Nations épületegyüttesét.

Lemercier, Jacques (1585-1654): Francia építész. 1639-ben a király első építésze lett. François Mansart mellett XIII. Lajos és Richelieu korának legjelentősebb alkotója. Rómában tanult. 1624-től a Louvre bővítését kapta feladatul, ahol a Lescot által tervezett nyugati szárnyat egészítette ki, közepén az Órapavilonnal. Egyházi megbízásai közül kiemelkedik a Val-de-Grâce, a Saint-Roch és a Sorbonne temploma.

Mansart, François (1598-1666): Francia építész. Művészete a helyi hagyományokból nőtt ki, Lescot és de l’Orme műveit tanulmányozta, korai éveiben feltehetőleg Salamon de Bross mellett dolgozott. Világi épületei közül kiemelkedik Balleroy, Blois nyugati szárnya és Maisons kastélya. 1636-ban a király szolgálatába állt. 1646-ban Lemercier-től átvette a párizsi Val-de-Grâce kolostorának építését.

Perrault, Claude (1613-1688): Francia építész, a francia klasszicizmus egyik kiváló mestere. Fő műve a Louvre keleti homlokzata, amelyre annak idején Bernini is készített tervet. P. két sarok- és egy középrizalittal tagozza a homlokzatot, amelynek földszintjét mintegy lábazatnak fogja fel, s egész simán hagyja míg az emeletet teljes magasságában hatalmas korinthusi architektúrába foglalja, amelyet páros pillérek, illetőleg páros oszlopok alkotnak; az utóbbiak teljesen szabadon állnak s mögöttük galéria húzódik végig. Innen a homlokzat neve: "La colonnade". Mint a francia klasszicizmus legtöbb alkotásánál, itt is bizonyos hűvösséget állapíthatunk meg, de a monumentális koncepció s a formanyelv nemessége nem vitatható. Perrault-tól ered a Louvre déli homlokzata is, ez azonban kevésbé jelentékeny.

Richelieu, Jean Armand du Plessis (1585-1642): Francia államférfi, bíboros. Apja kívánságára papi pályára lépett, a Sorbonne-on végezte teológiai tanulmányait. 1608-ban Luçon püspöke lett. 1610-ben a papi rend gyűlésébe választották, ezzel vette kezdetét politikai szereplése. Medici Mária meghívta államtanácsába, amely Concini elnöksége alatt működött. Az anyakirályné és XIII. Lajos viszálya során arra törekedett, hogy a királyi tekintély helyreállítása érdekében kibékítse a királynét fiával. Az új király is felismerte Richelieu tehetségét, és hogy rajta kívül senki sem képes a francia monarchia érdekeinek jobban érvényt szerezni, ezért bíborossá és miniszterré emelte, és önmagát is alávetette a vaskezű politikus intézkedéseinek. A bíboros az irodalom és a művészet nagy támogatója is volt. Újjáépíttette a Sorbonne-t, megalapította a francia akadémiát, melynek a francia nyelv fejlesztését szabta fő feladatául.

XIII. Lajos (1601-1643): Francia király a Bourbon-dinasztiából. IV. Henrik és Medici Mária fia. 1610-ben gyermekként, apja meggyilkoltatása után jutott a trónra, de régensként anyja kormányzott. 1614-ben nagykorúnak nyilvánítottak, 1615-ben elvette Anna spanyol hercegnőt. 1624-ben Richelieu bíboros lett első minisztere, aki a korlátlan királyi hatalom kiépítésére használta fel pozícióját. La Rochelle bevételével (1628) megtörte a hugenottákat, az 1629-es hadjárattal megsemmisítette a Habsburg-család nagy befolyását Észak-Itáliában. A harmincéves háborúban a dán királlyal, Gusztáv Adolf svéd királlyal, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel és a német fejedelmekkel szövetkezett II. Ferdinánd császár ellen, 1635-ben megszerezte Elzászt, a spanyoloktól Roussillont. Két fia közül az idősebb, XIV. Lajos követte a trónon, a fiatalabb, Fülöp orléans-i herceg, megalapítója lett az Orléans-dinasztiának.

XIV. Lajos (1638-1715): Francia király a Bourbon-dinasztiából. XIII. Lajos és Ausztriai Anna fia. Ötéves korában halt meg apja, és az országot Mazarin kardinális vezette. 1653-ban leverte a fronde-lázadást. 1658-ban feleségül vette IV. Fülöp spanyol király lányát, Mária Teréziát. Mazarin halála, 1661 után az abszolút kormányzás útjára lépett. A „Nagy” jelzőt már életében viselte nevében.