Emmausi vacsora

Caravaggio Emmausi vacsorát ábrázoló képének középpontjába Jézus mozdulatát állította, amellyel megáldja a kenyeret, és amelyről tanítványai felismerik őt. A mesterükre ráismerő apostolok széles gesztusokkal juttatják kifejezésre meglepetésüket: a bal oldalt ülő tanítvány székéről felpattanni látszik, míg társa szélesre tárja karjait. A mozdulatokat Caravaggio nemcsak a szereplők lelkiállapotának pszichológiai tolmácsolására használja, hanem arra is, hogy a szemlélőt belevonja a kép terébe, ezzel is növelve az ábrázolt esemény érzelmi hatását: Krisztus rövidülő karja és az idősebb tanítvány kinyúló keze mintha áthágnák a kép határait, s az asztalon fekvő gyümölcskosár láttán is az az érzésünk támad, mintha bármelyik pillanatban elénk borulna. Caravaggio gyakran élt ilyen eszközökkel, hogy a nézőben fokozza az ábrázolt misztériumban való jelenlététének érzését. Ezt tapasztalhatjuk a Contarelli-kápolnába festett Szent Máté-oltárkép első verzióján, amelyen a szent bal lába látszik kiállni a képből, vagy a második verzión, ahol a zsámoly egyik lába ugrik a szegély elé. De hasonlóképpen tekinthetünk a Szent Pál megtérésén a főalak döbbenetes hatással rövidülő testére, vagy a Sírbatételcímű képen a kőlap kiugró sarkára és Arimateai József szinte megtapintható karjára.

Asztal körül ülő Jézus tanitványaival és a kocsmárossal