A barokk fogalma

A barokk Európa művészetének a 17. és a 18. század folyamán uralkodó korstílusa. Elnevezésének eredete vitatott, mindenesetre a barocco kifejezést, amely talán abból a portugál eredetű szóból származik, amelyet a szabálytalan alakú gyöngyszemek megnevezésére használtak,elsőként itáliai irodalomelméleti szövegekben alkalmazták egy stílus jellemzésére. Kifejezetten rosszalló értelemben ezzel a szóval bélyegezték meg mindazt, ami a művészetben a klasszicista formarend szemszögéből ítélve a szabályoktól eltérőnek, bizarrnak, mértéket nem ismerőnek mutatkozik. A „barokk” kifejezést stílustörténeti szempontból a 19. század második felében kezdték alkalmazni a reneszánsz és a klasszicizmus közötti időszak művészetének elnevezésére. Eleinte úgy tekintettek rá, mint a reneszánsz művészet hanyatló periódusára: Jakob Brurckhardt 1855-ben még úgy írt a barokk építészetről, mint amely a klasszikus formanyelvet az érzéki hatás felfokozásával „elvadult dialektussá” torzítja. A barokk önállóságának elismerése, a reneszánsztól lényegileg eltérő művészetként való szemlélése és méltánylása a 19. század végén vált általánossá. A barokk stílusjegyeit azóta, különösen Heinrich Wölfflin stílustörténeti vizsgálódásait követve, rendszerint a klasszikus irányzatokkal, főként a reneszánsszal szembeállítva szokás meghatározni.