A reciprokfüggvény alkalmazására több példát találhatunk a matematika egyes részterületein belül (például geometriai alkalmazások: síkbeli és térbeli ponthalmazok, algebra: fordított arányosság); de a mindennapi életben is gyakran találkozunk a reciprokfüggvény ismeretét igénylő gyakorlati problémával.
(Megemlíthetjük például az egyenletes mozgás sebesség-idő grafikonját állandó úthossz mellett.)

A gyakorlati feladatok megoldása során először a matematikai modellt alkotjuk meg. Ebben a modellben a természetben, a valóságban fennálló kapcsolatokat algebrai összefüggések segítségével írjuk le; vagyis a modellalkotás eredményeként a gyakorlati körülmények között megjelenő problémából egy matematikai objektumot (például egy egyenletet, függvényt) hozunk létre. Ezen objektumok vizsgálata a már tanult eszközökkel, technikával történhet: alkalmazhatjuk az egyenletek rendezésének, vagy a függvények vizsgálatának ismert módszereit és így tovább.

Hangsúlyozott tehát a modellalkotás folyamata; de ugyanolyan fontos a modell jellemzőinek matematikai elemzése, a modell „viselkedésének” a matematikai leírása.

A mindennapi életben gyakran találkozunk fordítottan arányos mennyiségekkel. (Fordított arányosságról beszélünk, ha két változó mennyiség összetartozó értékeinek a szorzata 0-tól különböző állandó.)
Például adott útszakasz esetén fordítottan arányos a menetidő és a sebesség; vagy adott mennyiségű elvégzendő munka esetén közelítőleg fordítottan arányos a munkaidő a munkában résztvevők számával (ha nincs egyéb módosító feltétel).
Például egy üzemben 24 munkás fejenként 12 munkaóra készül el egy falfelület festésével. Ha többen dolgoznak a falon, akkor az hamarabb elkészül; de ha kevesebben, akkor a munka tovább tart.
Ha kitöltjük a munkások számának és az eltöltendő munkaórának számának, mint összetartozó értékpároknak a táblázatát, észrevehetjük, hogy a két mennyiség szorzata állandó. (Ha a munkások x számának függvényében ábrázolnánk a munkaidőt, akkor az így kapott pontok rajta lennének az függvény grafikonján.)