Az esetek többségében helyes a határozói igenév és a létige alkalmazása, ha állapotot jelöl, illetve ha a cselekvés befejezettségét érezteti. Például: Az ajtó be van csukva. A fal be volt festve. A gyerek meg volt ijedve. A fal le volt döntve. Apa meg lesz döbbenve. Az ügy el van intézve.
Viszont helytelen az a szenvedő szerkezetű mondat, mint például: A macska fel van mászva a fára.
A szenvedő szerkezetek helyességét az határozza meg, hogy a szenvedő szerkezet alanya megegyezik-e a cselekvő mondat alanyával.