Milyen céllal alkalmaz Móricz Zsigmond nyelvjárási elemeket, a "Rózsa Sándor a lovát ugratja" című regényében?

Szépirodalmi műveket ritkán szoktak nyelvjárásban írni, hiszen a tájszólásoknak nincsen írott változatuk. Régen azonban, amikor még nem alakult ki az egységes irodalmi nyelv, íróink saját anyanyelvjárásukban alkották meg műveiket. Zrínyi Miklós "Szigeti veszedelem" című eposzában például számos göcseji nyelvjárásra utaló elem van.
Az egységes irodalmi és köznyelv kialakulása óta a legtöbb szépirodalmi alkotásban nem fordulnak elő nyelvjárási jelenségek. Esetenként azonban íróink, költőink szándékosan használják a tájnyelvi elemeket műveikben.

A 20. század elején a modern irodalmi irányzatok egyike, az ún. konkrét költészet is kedvelte a nyelvjárásokat. Különösen Svájcban és Ausztriában vált divattá, hogy egész verseket nyelvjárásban írjanak. Magyarországon ez az irányzat nem terjedt el, de helyenként mai íróink is színesítik ezzel az eszközzel műveiket. A nyelvjárási elemek segítségével meg tudják határozni a cselekmény helyszínét, helyhez tudják kötni és bizonyos mértékig jellemezni is tudják a szereplőket. A nyelvjárás vagy éppen a regionális irodalmi nyelv használatából olykor még az író személyére is lehet következtetni. Jellegzetesen erdélyi pl. Tamási Áron, Wass Albert, Kós Károly vagy Sütő András nyelvhasználata.

"Mikor a tűz égett, Piros akkorára magához tért, még úgy is érezte, mintha a régi idők jöttek volna vissza, mikor ennek a Sándornak fecsegett. Megnyitotta hát a kereplőt, és elkezdett beszélgetni, mint a kismadár a szemen. Mindent elmondott, hogy az apja merre jár, mit csinált, mit nem. Hogy most mije fáj, itt is szúr, ott is szúr, az éccaka is nem tudott aludni, de igazán majd megfojtották a lidércek. De még a lidércek közt is volt, aki neki tette a szépet. Volt egy olyan köztük álmomba, mondta, hogy annál szöbbet írni se löhet.
Rózsa Sándor elmélázott az asszonyi féléken. Hogy ezeknek sömmi se számít, csak űk maguk.
- Van még ecetöd?
- Hát hogyne vóna, most csináttuk, máris né vóna. Édösapám mellett muszáj lönni. Jaj, szödeti velem az epörfa szömit. Fene ögye mög, mennyi szöme van égy eperfának, azt mindet dézsába kő szömölgetni. Az abba mögforr, azutánosztán mögtisztul. Akkor lösz belüle az a jó epörecet. Meg a vadalmából is lösz, de a még nem szödni való, mög a vackorbul is lösz, azt mán löhet válogatni, annak a javát az ágyba köll mögérlelni, ha jó szutykos lösz, akkó jó azt önni, mög ecötnek.
- Hiszen te a világ végéig el tunnál beszénni - mondta Rózsa Sándor, s kicsit elmosolyodott. - Azt mondd mög, hogy mit mondott Bandi öcsém, hogyan szeretné ü az életit élni.
- Hát úgy nem, ahogy te élöd. Aszonta, hogy inkább főakasztaná magát, ha néki úgy köllene futni az embörök elül, ahogy tenéked kő."