A textémaszó jelentése szövegegység; ez az elnevezés nyelvtani szakirodalomban egyre inkább a bekezdésnyi szövegegységet kezdi jelölni. A szövegben sokféle nyelvi egység különíthető el (fonéma, morféma, lexéma, szintagma, mondat, mondattömb stb.), de a textéma szóval csak a mondat és a lezárt szövegmű között elhelyezkedő néhány mondatos nyelvi egységet jelöljük. Lehetnek a szövegnek a textémánál nagyobb szövegegységei is (fejezet, rész, ének, kötet, jelenet, szín, felvonás stb.), ezek megjelenése és kialakulása a szöveg fajtájától és terjedelmétől függ.

A textémát egyetemes szövegegységnek kell tekintenünk, hiszen ha egy szövegben nincsen legalább egy textéma, akkor a nyelvi szintekre épülő nyelvtan logikájának megfelelően azt kell mondanunk, hogy valamely kisebb nyelvi elem (pl. mondat) alkalmilag tölti be a szöveg szerepét. A textéma a szöveghez viszonyítva hasonló szerepet játszik, mint a tőmorféma a szavak megformálásában vagy az alany-állítmányi szószerkezet a mondat kialakításában. A tipikus szövegmű minimális formai feltétele tehát a bekezdésnyi méretű szövegegység jelenléte.

Van, aki vitatja a textéma létét, s a bekezdést csupán formális, konvencionális egységnek
tekinti, írásjelfélének, amely csak a tájékozódásban segíti az olvasót. Ezt a nézetet
sejtetik azok az újabb szépirodalmi művek is, amelyek nem vagy csak nehezen tagolhatók
gondolati egységekre (textémákra), s ezt a szerző feltűnően jelzi is vagy a központozás
mellőzésével, vagy a folyamatos(nak tűnő), bekezdésekre nem tagolt szövegfűzéssel.

Mivel a textémának nincsenek az alsóbb nyelvi szintek elemeihez fogható egyértelmű formai jellemzői, ezért nem könnyű megfogalmazni, hogy hol kezdődik és hol végződik egy textéma. A különféle nyelvváltozatokban más és más fogódzókat találhatunk.