A tipikus textéma mondatokból (mondattömbökből) épül fel, alakjára tehát jellemző, hogy mondatokból van megszerkesztve, s többedmagával szöveget épít fel, azaz be van szerkesztve a teljes szövegbe. A mondatok textémává való megszerkesztésének nehezen meghatározható formai jegyei vannak. A textémák terjedelme és összetétele jellemző lehet a korra, a beszélőre (íróra), a közlés céljára, egyszóval a szövegfajtára.

A textéma terjedelmét, a benne előforduló mondatok, mondattömbök számát
mindig a kommunikáció igényei határozzák meg. A hétköznapi beszédre rövidebb,
tömörebb közlésegységek jellemzőek, mint az értekező vagy sajtónyelvi
szövegekre. A textémák terjedelme és összetétele jellemző lehet a korra, a beszélőre
(íróra), a közlés céljára, egyszóval a szövegfajtára.

A független mondatok tömbösödésének vizsgálatakor szembetaláljuk magunkat azzal a sokféleséggel, ami a mondatmeghatározás nehézségével kapcsolatban már megfogalmazódott bennünk. Milyen alapon állapítsuk meg a tömböket, ha a mondatok között van tagolatlan, egy mondategységből álló teljes vagy hiányos mondat, alá- és/vagy mellérendelés(eke)t tartalmazó összetett vagy többszörösen összetett mondat? A mondatszint logikáját követi az az elképzelés, amely létrehozza az ún. szabad mondat kategóriáját: "A szövegszerkezet alapegysége a szabad mondat: minden egyszerű mondat, a mellérendelt összetett mondatok valamennyi tagmondata, az alárendelő összetett mondat a maga egészében." (A magyar nyelv könyve) A tömbösödés e szerint a nézet szerint logikai kapcsolatok alapján a szabad mondatok között megy végbe, s a logikai kapcsolatokat kötőszóval jelöljük vagy jelölhetjük.