A bekezdésnyi szövegegységet nevezzük textémának.

A tételmondat a szövegben a mondanivaló lényegét hordozó mondat, mely általában a szöveg elején tálható, és magasabb hangfekvésben helyezkedik el.

A szöveget a mondatok véletlen halmazától az összetartó erő (kohézió) különbözteti meg. Ezt a szerkezeti összekapcsoltság is biztosítja. A lineáris kohézió grammatikai-nyelvtani összetartó erő, mely a szövegben folyamatosan előrehaladva, kisebb egységek ö

A szöveg makroszerkezetét a mikroszerkezetek (bekezdésnél kisebb egységek) együttese adja. Egy szöveg makrotémája akkor megfelelő, ha a szöveg a címről szól, a mondanivaló megfelelően van bevezetve, a bekezdések tagolva vannak, a befejezésben pedig a téma össze van foglalva, majd lezárva. Fontos még a térbeli és időbeli rendezettség, és hogy az egyes szerkezeti egységek logikusan következzenek egymásból.

A textémában, a szövegrészben először megjelenő fogalmi tartalmat hordozó szót, szavakat indikátornak nevezzük, s csak a következő mondatban lehet névmással helyettesíteni, vagy más módon visszautalni rá. Pl.: A múlt héten sokat kirándultunk. Különösen a

A szintézis a szövegek keletkezésének folyamata a nyelvhasználatban, illetve a folyamatnak a közlő, a beszélő szempontjából történő leírása.

A katafora az utalások egyik fajtáta. Egy adott szövegen belül megvalósuló előreutalást, előremutatást jelent. Ez a nyelvtani jelenség úgy valósul meg, hogy egy névmással előreutalunk pl. egy főneves szerkezete. A kataforikus kifejezés névmást (pl. kérdő, mutató) tartalmaz. A katafora szerepelhet már a címben is, mint pl. Mikszáth A fekete folt c. novellájában, és szerepelhet a szöveg bármely mondatában is.

A szinonim textéma a szövegekben, szövegegységekben megjelenő szinonímia jelenségre utal. Ezekben a szövegekben egymással rokon értelmű vagy hasonló jelentésű szavakat, kifejezéseket találunk a logikai és a jelentésbeli összefüggések alátámasztásának érdekében.

0

Jelentéselemek a szavak, szószerkezetek. Szöveg esetében szémák. A szöveg jelentésének egységét a jelentéselemek hálózata teremti meg. Azonos valóságdarabra utaló jelentéselemek pl.: ismétlés, rokonértelműség, antonima, értelmezés, körülírás, hasonlóság,

A közös témán kívül a jelentésbeli kapcsolóelemek tartják össze a szöveg mondatait. Ilyen például az ismétlés. (Gyakori a szakmai, ismeretterjesztő szövegekben a szó szerinti ismétlés. Ennek az egyértelműségre törekvés az oka.) Jelentésszintű kapcsolóelem

A rekurrencia ismétlést, szerkezeti újrakezdést jelent. Szerepe az adott szövegben, hogy erősítse a szöveg jelentésbeli összefüggésrendszerét.

A névmásítás névmásokkal való helyettesítést jelent, az anafora pedig visszautalást a szövegben valamely korábban említett dologra (tárgy, személy stb.). A névmás és a névmási határozószó a leggyakoribb anaforikus elem. Anaforikus névmásításról akkor beszélünk, ha egy anaforával helyettesítjük a szövegben már korábban megnevezett elemet. Pl. 'Láttunk egy jó filmet a moziban. Majd holnap mesélek róla.'

A konnektorok szövegkapcsoló eszközök. Elsősorban a kötőszók tartoznak ide, melyek összeköthetnek mondatrészeket (Piroska és a farkas), tagmondatokat (Gyorsan összecsomagolt, és lement az utcára, hogy fogjon egy taxit.) és mondatokat. Az fontos szövegkapc

Az alkalmi funkcióváltás (vagy szerepváltás) azt jelenti, hogy az aktuális beszédben alkalmilag majdnem minden nyelvi egység betöltheti bármilyen más nyelvi egység szerepét. Más szóval - pl. a mondatszintre vonatkoztatva - a fonémától a szószerkezetig bár