Az alárendelő szószerkezeteket természetesen mindkét alkotóelemük alapján csoportosíthatjuk. Ha az alaptagból indulunk ki, akkor leginkább az alaptag szófaji sajátosságait kell figyelembe vennünk. Mivel azonban a szófaj rendkívül összetett kategória, az alaptagra épülő csoportosítás sem lehet teljesen megbízható.

• Igei alaptagú alárendelő szószerkezetek: lehetetlenül viselkedik, nagyot lép, rettenetesen üvöltenek.
• Igenévi alaptagú szószerkezetek: lehetetlenül viselkedve, nagyot lépő, rettenetesen üvöltözve.
• Főnévi alaptagú alárendelő szószerkezetek: lehetetlen viselkedés, nagy lépés, nagyot lépés, rettenetes üvöltés, régóta megyeszékhely.
• Melléknévi alaptagú alárendelő szószerkezetek: lehetelten viselkedésű, nagy léptékű, rettenetesen nagy.

Az alárendelő szószerkezetek alaptagjának szófaja csak részben határozza meg a bővíthetőséget, de a nagy számok törvénye alapján leszögezhetjük, hogy az igei alaptaghoz többnyire alany, tárgy vagy valamilyen határozó társul, a főnévhez pedig inkább jelzők tartoznak. Az egyéb szófajú alaptagok bővítményének jellege attól függ, hogy az alaptag jelentése, alakja, formája vagy mondatrészszerepe uralkodik-e a szófaj kialakításában (vö. lehetetlen viselkedésű ahol a viselkedésűképzett melléknév, de a bővítményt a főnévi szótő határozza meg, ill. nagyot lépés, ahol az igei szótő jelentése megengedi, hogy főnevek alárendelt tárgya legyen). Ha tehát a szószerkezet alaptagját transzformációval, a közlés bővítésének igényével alsóbb mondatszerveződési szintre lesüllyesztjük, az alaptaghoz tartozó bővítmények egy része megmaradhat akkor is, ha közben az alaptag szófaja megváltozott (a szófaji természete nem változott meg) .

Az alaptagból kiinduló csoportosítás eredményeképpen beszélhetünk igei csoportról és névszói (főnévi vagy melléknévi csoportról) csoportról , amelyek azonban már nem feltétlenül csak kéttagúak.