Tananyagunkban az alanyos szószerkezetet sokkal tágabban értelmezzük, mint ahogyan azt a régebbi leírások tették. Szűken értelmezve alanyos szószerkezetnek csak azt nevezzük, ahol az igenévi alaptagnak (Alaptagnak: befejezett, személyragozott melléknévi igenévnek, más néven igei igenévnek vagy a határozói igenévnek) alanyi alárendelt bővítménye van. Indokolatlan lenne azonban másképp nevezi azt a szószerkezetet, amelyből az alárendelt alanyos szószerkezet transzformáció során kialakult. Nemcsak közös múltjuk, hanem egyéb közös jellemvonásaik is indokolják, hogy az alanyos szószerkezet fogalmát tágabban értelmezzük.
Csak kíváncsiaknak
Régebbi nyelvtanaink azt az alanyos szószerkezetet, amelyben az alany közvetlenül az állítmánnyal alkot szószerkezetet, kiemelték az alárendelő szószerkezetek sorából, s hozzárendelő szószerkezetnek nevezték. Jelenlegi tankönyvünk logikájába nem illik bele ez a fajta megkülönböztetés, ezért a modern európai nyelvtanok gyakorlatának megfelelően az állítmányt tekintjük a mondat középpontjának, az alanyt pedig közvetlenül az állítmány bővítményének.
A kétféle nézet a nyelvtani elemzésekben, ágrajzok készítésében nem jelent lényeges különbséget. Figyeljétek meg az alany-állítmányi szószerkezet ábrázolását kétféleképpen!

Az alanyos szószerkezet olyan alárendelő szószerkezet, amelyben az alaptagnak alanyi bővítménye van: fúj a szél, a látogató szőke volt, "bika rugaszkodván" (Ilosvai Selymes Péter Toldijában), a nagymama sütötte (kalács) stb.

Az alanyos szószerkezet kéttagú, alaptagja és bővítménye között logikai kapcsolat ún. predikatív viszony (hozzárendelő) van, amelyben az alaptag a bővítményről állít valamit. Ez a fajta predikatív viszony a mondat alanya és állítmánya között a leggyakoribb, ezért az alanyos szószerkezetnek ezt a fajtáját a korábban már említett hozzárendelő vagy predikatív szószerkezet megjelölésen kívül alany-állítmányi szószerkezetnek is szokás nevezni.

A predikatív viszony az alany és a szószerkezet alaptagja között kétféle szokott lenni: minősítő vagy azonosító. Minősítőnek nevezzük a predikatív viszonyt, ha az alaptag ige, igenév, alapszavának igei természetét a képzés után is megőrző főnév vagy melléknév. Azonosító a predikatív viszony, ha az alanyos szószerkezet alaptagja főnév: Jóska a barátom. Budapest Magyarország fővárosa. Az egér rágcsáló.