A hivatalos stílus jellegzetességeit a jogszabályok (törvények, utasítások, rendeletek stb.), a joggyakorlat és általában a hivatalos érintkezés, ügyintézés (a közélet) különböző területein fedezhetjük fel. Olvassuk a törvények, rendeletek, értesítések, felszólítások stb. szövegét, kérvényt, kérelmet, beadványt fogalmazunk, önéletrajzot, jellemzést, jegyzőkönyvet, meghívót, végrendeletet stb. írunk, szerződéseket kötünk. Életünk folyamán aligha kerülhetjük meg a hivatalos nyelvhasználatot. A hivatalos nyelvet többnyire írásban használjuk éppen a szakszerűség, a biztonság, a félreérthetetlenség érdekében. A szóban kötött szerződés vagy a szóban elhangzott végrendelet sok bonyodalmat okozhat.
A hivatalos stílust a félreérthetetlen pontosság, a tömörség, a szakszerűség jellemzi. Ennek érdekében kerül minden érzelmi vagy hangulati elemet, szóhasználata precíz, sok benne a szakszó (felhatalmazás alapján, intézkedéseket foganatosít, elrendel, kimutatást készít stb.) - gyakran idegen szó (permanens, referál, szimptóma stb.) -, gyakori az utalás, a közbevetés. Mondataiban feltűnő a világos szerkesztés, a jellegzetes kötőszóhasználat (valamint, illetőleg, továbbá, ha, úgy stb.).

"A baj akkor kezdődik, amikor ez a természetes stílusbeli sajátosság, a hangulati elemek kizárása, a komolyság, tárgyilagosság, tekintélytartás, a mindennapi beszéd esetlegességeitől, pongyolaságaitól való tartózkodás öncélúvá válik, majd hovatovább kórossá lesz. Amikor már a mindennapi beszédnek nemcsak pongyolaságait, egyéni jellegzetességeit kerüli a hivatalos nyelv, hanem igyekszik a mindenki által használt és azonos módon értett köznyelvi szavakat, kifejezéseket is valamilyen hivataloskodó formulával felcserélni."
LŐRINCZE LAJOS

A publicisztikai stílus jellegzetességeit az újságok, a rádió és a televízió (sőt: képújság, reklám, Internet) nyelvhasználatában figyelhetjük meg. A sajtónyelv az egyik leggazdagabb nyelvváltozat. A jó újságíró a szépirodalmi nyelvet bátran ötvözi az éppen aktuális témának megfelelő legkülönfélébb nyelvváltozatokkal. A politikai vagy gazdasági szaknyelv elemei éppen úgy előfordulnak a napi sajtóban, mint a sportnyelv vagy az argó jellemvonásai. Különleges helyzetben van a szaksajtó, amely sokkal több szakkifejezést használ, mint az átlagolvasó számára írott kiadványok.
A sajtónyelv stilisztikai sajátosságait még nehezebb felsorolni, ha a nyomtatott sajtó mellett figyelembe vesszük az elektronikus sajtó különféle műfajait is. Más stílusban fogalmaz a vezércikk írója, a tévé szórakoztató műsorának vezetője, a tudományos ismeretterjesztő rádió-előadás bemondója stb. A sajtónyelv stílusát egységesen jellemezni emiatt nem is nagyon lehet, inkább az egyes sajtóműfajok stílusának bemutatására van lehetőség.
Mégis elmondhatjuk, hogy a hivatalos stílus konzervativizmusával szemben a sajtónyelvet éppen az újító szándék jellemzi leginkább. Bár mind a hivatalos, mind a publicisztikai stílus közérthetőségre törekszik, a sajtónyelvnek nem követelménye a túlzott precizitás, és ez lehetővé teszi az érzelmi és hangulati elemek, a szóképek, alakzatok alkalmazását, különféle neologizmusok alkotását is.
A sajtónyelvnek igen nagy hatása van a tömegek nyelvhasználatára: amilyen sokat használhat az igényes műsorok nyelvének utánzása, olyan sokat árthat a képzetlen újságírók, riporterek igénytelensége, tömeges divatszóhasználata, árthatnak közhelyei, helytelen hangsúlyai, nyelvhelyességi hibái, hadarása stb.