Shakespeare (Flower-portré) Biztosan tudjuk, hogy William Shakespeare 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avonben. A család legidősebb gyermeke volt. Apja, John Shakespeare jómódú iparos, a kesztyűkészítők céhének tagja, később a város polgármestere. Anyja nemesi családból származott (Mary Arden). Testvérei közül három öccse és egy húga élte meg a felnőttkort. Shakespeare iskolai tanulmányait a közép-angliai kisvárosban végezte. A feltételezések szerint tanulmányait nem fejezte be, a család anyagi helyzetének megrendülése miatt dolgozni kényszerült. 1582-ben házasodott meg, felesége, a nyolc évvel idősebb Anne Hathaway három gyermeket szült a következő években.

Shakespeare tisztázatlan okból 1586-ban váratlanul Londonba költözött. Dokumentumok hiányában itt is csak feltételezésekre hagyatkozhatunk: az elköltözés okaként emlegeti az irodalomtörténet, hogy meggyűlt a baja a hatóságokkal, vadorzáson érték, az igazságszolgáltatás elől menekült a nagyvárosba. Valószínűbb azonban, hogy a londoni próbálkozás volt az egyetlen lehetőség a család és saját anyagi helyzetének javítására. Ha a szerencse mellé szegődik, vagyonos emberként térhet haza. Ezt támasztja alá az is, hogy Londonból rendszeresen hazalátogatott, és támogatta családját, amíg végleg haza nem költözött. (Tipikus polgári karriervágy és szerencsés megvalósulás.)

A londoni első évek eseményeiről sem maradt fenn dokumentum. Emlegetnek nagyúri pártfogókat (például Southampton grófja), akikhez „bensőséges” viszony fűzte a költőt. A legenda szerint Shakespeare valószínűleg végigjárta a színházi ranglétrát. Először talán az előkelő vendégek lovait őrizte, majd színházi segéd, másoló, színész, dramaturg, végül drámaíró és az időközben felépült Globe színház egyik tulajdonosa lett.

1592-ben Robert Green, az Oxfordban tanult „egyetemi elmék” egyike, Shakespeare-t nevének említése nélkül az új nemzedék sikeres drámaírójának nevezte, ugyanakkor gúnyolta is egyik pamfletjében:

„Van itt egy felkapaszkodott varjú, aki a mi tollunkkal ékeskedik, aki színész bőrébe bújtatott tigris szívével azt képzeli, hogy drámai verseket tud faragni, mint akár a legjobbak közületek és mint afféle mindenes, hogy ő az ország egyetlen színpadrázója.”

Shakespeare az 1594-ben alakult Lordkamarás Emberei nevű társulathoz csatlakozott mint alapító tag. Anyagi helyzete rendeződött. 1596-ban apjának nemesi levelet vásárolt, 1597-ben megvette családjának Stratford egyik legjobb házát. Drámaírói karrierje is felfelé haladt. 1598-ban jelent meg Francis Mares elismerő kritikája műveiről. Shakespeare pénzzel támogatta a Globe építkezését is, a majdani bevétel tíz százaléka illette meg mint résztulajdonost és legfőbb részvényest. Az Erzsébet halála után trónra lépő I. Jakab a Királyi Társulat elismerő címet adományozta Shakespeare-nek és társulatának. 1608-ban a Királyi Társulat magánszínházat nyitott London egyik előkelő negyedében. Shakespeare ekkor színpadi szerzőként és vállalkozóként is sikerei csúcsán állt.

1610-ben váratlanul távozott Londonból, és végleg hazaköltözött. Visszavonult. Műveinek kiadásával egyáltalán nem törődött. A nyelv egyik legnagyobb mestere egyáltalán nem foglalkozott a szövegromlásokkal. Mintha nem érdekelte volna műveinek utóélete. A ma ismert darabok súgópéldányokból vagy a színészek által lejegyzett szövegváltozatokból rekonstruált szövegek. Kvartó és fólió kiadásokat különböztetünk meg köztük. 1623-ban volt színésztársainak közreműködésével jelent meg drámáinak első gyűjteménye. A példátlan zseni és a konszolidált kispolgár kettősségére gyanakszik az irodalomtörténet. A siker, a hírnév, a pillanatnyi dicsőség volt a fontos, az innen szerzett jövedelem biztosította a polgári jólétet a visszavonultság éveire. 1613-ban utolsó darabjának előadása közben színháza porig égett.

1616. április 23-án, 52. születésnapján Stratfordban érte a halál. Itt is van eltemetve. Sírhelye zarándokhely.