Van egy Shakespeare-mű, amelyet bizonyára mindenki ismer: a Rómeó és Júlia. Népszerűsége tagadhatatlan, bár természetesen az alaptörténet ebben az esetben sem Shakespeare-től származik. A sorsüldözött szerelmesek motívuma szinte végigvonul az európai irodalomban. Abban azonban, hogy ez a történet ilyen drámai erővel, képi nagyszerűséggel és költői szépséggel tárul elénk, Shakespeare keze jócskán benne van. Szerzők sora adta-vette, toldotta, alakította és nyeste meg az alapanyagot.

Források

Az alaptörténet az ókorig nyúlik vissza, Xenophónnál és Ovidius Átváltozások című művében egyaránt megtalálható a családi viszály miatt elszakadt szerelmesek és a félreértések, véletlenek miatt bekövetkezett tragikus végzet története. Dante az Isteni színjáték második részében (Purg. VI. 106.) említi a Montecchi és Capuletti család viszályát. 1476-ban jelent meg Masuccio Salernitano Mariotto és Ganozza című novellája, a titkos nász és a balvégzetű szerelmi motívum következő példája. Luigi da Porto Giulietta és Romeo (1524) című románcában is megtalálható a családi viszály motívuma, a mű helyszíne ráadásul Verona. 1554-ben Matteo Bandello novellaként újra feldolgozta a történetet Romeo és Giulietta címmel. Ezt a változatot kétszer is lefordították angolra, először verses formában szólalt meg. Arthur Brook elbeszélő költeményét Shakespeare minden bizonnyal ismerte, mint ahogy olvashatta a prózai változatot is William Painter antológiájában, A gyönyörök palotájában. Shakespeare 1595-ben nyúlt ehhez a történethez. A kor és a közönség még kevéssé becsülte az eredetiséget, hasonlóan az antik tragédiákhoz, ahol a mitológiai vagy történeti alaphelyzeteket többen és többször is feldolgozták, és a közönség is ismerte őket. Élményt elsősorban a megvalósult előadás, a színpadi játék, az egyéni és egyedi interpretáció hordozott. Nyomtatásban a dráma 1597-ben jelent meg először.

Expozíció: bevezetés, előkészítés, a téma megjelölése; a drámai és epikai művek bevezető része, amelyben az alaphelyzet és a szereplők bemutatására kerül sor.

Bonyodalom: az expozícióban ábrázolt helyzettől a megoldásig terjedő rész a drámai vagy epikus művekben; az eseményeknek olyan összefüggő sora, melyben feltárul a szereplők jelleme és a szereplők közti kapcsolatrendszer.

Krízis: a drámai művek tetőpontja, amelyet a katasztrófa követ.

Késleltetés: az események menetét lassító, hátráltató tényező; epikus és drámai alkotásokban egyaránt előfordulhat.

Katasztrófa: hirtelen bekövetkező sorsfordulat a drámában, amely a főhős bukását eredményezi.

Matúra Klasszikusok: William Shakespeare: Rómeó és Júlia, Ikon, Budapest, 1992.