Vergilius: Aeneis - Emlékmű az augustusi korról

Már az eklogák és a Georgica tanköltemény is felvetik azokat az életbölcseleti kérdéseket, amelyek Vergilius a Kr. e. 30–20-ban keletkezett Aeneis című eposzában központi helyet kapnak: pesszimizmus és optimizmus, élet és halál, mulandóság és maradandóság, káosz és rend, szenvedély és béke, szenvedés és nyugalom (megváltás) ellentétpárjai.

Az AeneisVergilius szándéka szerint emlékműnek készült, az augustusi kor békéjének (PaxRomana), rendjének, nyugalmának s magának a császárnak kívánt emléket állítani. Túlnőtt azonban az eredeti elképzelésen, mely szerint Augustusról szóló alkotás lett volna csupán. Művével egyszerre akarta megteremteni a görög-római kultúra kontinuitásán, folytatólagosságán alapuló római identitást, és a béke rendjét megteremtő, a családjáért, nemzetségéért, népéért élő és küzdő isteni férfi, az államalapító hős mítoszát.

Szörényi László: Vergilius Aeneise. Utószó, Kozmosz Könyvek, Bp., 1987.