Az Odüsszeia központi figurája a címadó hős, Odüsszeusz. Az Íliászindividuális hőse szembekerül a közösséggel, az Odüsszeia hőse társaiért és a közösségért felelősséget vállaló egyéniség. Jellemzése sokkal összetettebb, árnyaltabb, mint az Íliász bármelyik hőséé. Az egyéniség fontosságát jelzi, hogy az eposzi kellékek közé tartozó expozíció már nem csupán a történet rövid foglalata, hanem Odüsszeusz első határozott jellemrajza is. Az Íliász hősének haragja pusztulást hoz az akháj seregre, Odüsszeusz ellenben meg akarja menteni társait.
Az Odüsszeia embereszményea testi kiválóság és a lelki nemesség együttese. Az ész, a leleményesség, az igaz emberség, jellem és helytállás az örökölt hatalomnál is többet ér. Különösen a kérőkkel való összehasonlításból tűnik ki Homérosz kritikai szemlélete. Elpuhult, hitvány népségnek ábrázolja őket, akik tetteikben gyengék, csak hősködésre képesek. A jólétnek csupán haszonélvezői kívánnak lenni, nem tudják és nem is akarják sem fenntartani, sem növelni azt. Gyöngeségük legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy még egy íjat sem tudnak felhúrozni és kifeszíteni. A hősies és eszményített arisztokratikus világ torzszülött, kisszerű hősei ők, szemben Odüsszeusszal, akiről húsz év távollét után is szeretettel és tisztelettel emlékeznek meg még az egyszerű emberek (pl. Eumaiosz, a kondás) is. „Ítélet ez az elkorcsosuló és a harácsoló nemzetségi arisztokrácia fölött, s az elmarasztalás az igazságos és bölcs király magasztalásával társul, aki tetteik szerint bünteti és jutalmazza alattvalóit” (Falus Róbert).
Odüsszeusz szellemében kiváló hős, amit a 33 állandó jelző többsége nyomatékosít. Jellemében a bölcs előrelátás sorsformáló jelentőségét erősíti fel Homérosz. Az ember nemcsak vállalhatja, hanem alakíthatja is a reá mért sorsot. Odüsszeusz ennek a hőseszménynek a képviselője. Teiresziász a holtak birodalmában talán épp ezért biztatja őt:
„s tán így is hazatértek azért, keseregve, bajok közt
csak lelkedre vigyázz, fékezd meg a társaidét is” XI. 104–105. sor