A magyar lovagepika leghíresebb eredeti alkotása a Toldi-monda. A Toldi Miklós élettörténetét feldolgozó monda mintái az európai irodalomban elterjedt vitézi énekek voltak, lovageposszá, lovagregénnyé azonban ez a mű sem fejlődött. Legismertebb késő középkori feldolgozása Ilosvai Selymes Péter verses históriája (1574) s természetesen Arany János Toldi-trilógiája (1847).

A Toldi-történet mellett bizonyíthatóan léteztek más történeti témájú énekek is, de ezeknek eredeti szövege nem maradt fenn, csak későbbi (XV., XVI. századi) feldolgozásaik ismertek. Van olyan irodalomtörténeti irányzat, amely a magyarballadák eredetét is a lovagi epikus hagyományokra vezeti vissza. Eszerint a különböző vándortémák a magyar irodalomban a népi irodalmi hagyományokba süllyedtek, s későbbi (XIX., XX. századi) gyűjtőik már mint népköltészetet találták meg.

A lovagi irodalom részeként említhetők a nem elsősorban szépirodalmi műfajú szövegek is: a levelek,oklevelek,emlékiratok.

Históriás ének: a XVI. századi verses epika műfaja; tárgya egykorú vagy a múltbéli történelmi esemény, politikai szituáció vagy katonai tett; zenekísérettel (lant, hegedű) és énekszóval adták elő.