Szokássá vált cselekvés, eljárás, illetve ezek módja valamely közösségben.

Roland-, Nibelung-, Igor-ének. A lovageposzok jellemzői: cselekményük többrétű, kalandos; szerkesztésük epizodikus; lovagjaik egyéni hősi vállalkozásokra, sőt kalandokra indulnak, szerelembe esnek és attól indíttatva cselekszenek; tündérekkel, sárkányokka

(a görög müthosz = monda, mese, történet szóból) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma: lényegében az ember számára még érthetetlen, ezért félelmetes természeti és társadalmi erőknek fantasztikus tükröződése.

Az a művelődési korszak, amely Nagy Sándor hódításától kezdődően Egyiptom római meghódításáig tartott. Az ógörög, kisázsiai és egyiptomi művelődési elemek összeolvadása jellemzi.

Az összehasonlító irodalomtudomány fogalma: olyan motívum, amely szélesebb körben, több műben, több nemzeti irodalomban is elterjed. Míg a vándortéma a művek egészére kiterjed, s a tárgytörténet által leírt módon, viszonylag jól követhetően vándorol, egy-egy motívum (pl. az állatőstől való leszármazás, a táltos ló, az elcserélt szerelmeslevél, a gonosz mostoha, a katicabogár nevének és pöttyeinek eredete, a tizenhármas szám, az eltűnt és megkerült gyermekek motívuma stb.) külön-külön, a művek történetétől függetlenedve, más-más műfajokban jelentkezve is elterjedhet. A nemzetközi (és elsősorban csak folklorisztikai irányultságú) motívumindex 24 főbb témakörben több tízezer motívumot tart nyilván (amelyek mindegyikéhez több almotívum csatlakozik), anélkül, hogy az egész világra kiterjedő teljességre törekednék.

Az irodalom tágabb értelemben véve írott művek, szövegek összessége. Irodalma lehet nemzeteknek, mint ahogy cégeknek, filozófiai iskoláknak és történelmi koroknak is. Általánosan elfogadott például az, hogy egy nemzet irodalma azon szövegek halmaza, melyek azt nemzetté teszik. A héber Biblia, a görög Iliász és Odüsszeia, a magyar himnusz vagy a Magyar Köztársaság Alkotmánya mind az irodalom fenti meghatározásába illik.

Az antik időmértékes verselés, főleg az epikus költészet nevezetes sorfaja: hat verslábból áll (mint a neve is jelzi). Ezek a lábak vagy daktilusok (- u u) vagy spondeusok (- -). Az első négy versláb lehet daktilus vagy spondeus, az ötödiknek mindig dakti

Egy-egy nép mítoszainak rendszere, illetve a mítoszokkal foglalkozó tudomány.

Félistenek vagy természetfeletti, csodás képességekkel rendelkező halandók (hősök) elnevezése a görög mitológiában.

Hésziodosz Istenek születése című műve. A görög istenek életéről főként ebből, és Homérosz eposzaiból ésértesülhetünk.

Theogonia. Hésziodosz (Kr. e. 700 k. ) boiótiai költő 1022 hexameterből álló műve, a görög mitológiai világrend kialakulásának költői összefoglalása.

Hésziodosz (i.e. 7. sz.) görög epikus költő Munkák és és napok című művében megnevezett mitologikus korszak,mely a paradicsomi állapotokat idéző aranykort követi. Hésziodosz szerint az ezüstkorban a halandók élettartama hosszú de értelmetlen, boldogságuk és harmonikus pillanataik lecsökkennek,életritmusukat a négy évszak határozza meg.

A görög mitológiából ismeret égisten.Gaia apa nélkül szült fia, majd férje.

( gör-lat= családtörténet) A családok leszármazásával, általában az emberek közötti rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó történeti segédtudomány.

Gyakori eleme a mitológia körébe tartozó mesélnek és mondáknak, melyekben valamilyen formában találkozhatunk az emberek átváltozásával. Ezek az átváltozások valamely felsőbb hatalom akaratából történnek, büntetés, segítség, vagy bosszúállásképpen. A műfaj legismertebb képviselője Ovidius: Átváltozások című költeménye.

Más néven tanító költemény, azaz tanító szándékú, verses fomájú kifejtése valamely erkölcsi tételnek, tudományos, elméleti kérdésnek, illetve pl. egy mesterség szabályainak.

hibás fogalom

A föld istennőjének elnevezése a görög mitológiában. Uranosz felesége. Gyermekei a gigászok és a titánok. Római megfelelője: Tellus, Terra Mater.

A görög mitológiában az idő istene. A római hitvilágban Szaturnusszal azonosítják. Uranosz és Gaia gyermekeként Kronosz a legifjabb titán, akit az új korszak vezető istenének tartottak. Sorsa végzetes: ahogyan ő letaszította apját, úgy taszítja őt Zeusz, a későbbi harmonikus világrend megteremtője.

Általános értelemben egy nép, nemzet életében a gazdagság és béke időszakát jelenti.

Vergilius tankölteménye, mellyel a költő kilép az eklogák világából. A mű címének jelentése "Paraszti dolgok". Azért tankölteményként definiálta a költő, mert a földművesek oktatására szánta. A költemény egészét egyfajta himnikus hang jellemzi. A költő hét éven keresztül készítette el művét.

az időmértékes ritmusnak a lírai versekben kialakult, gazdag rendje. jellemzői: az állandó ritmusú sorok (a szapphói, az anakreóni, az alkaioszi, az aszklepiadészi, a glikóni stb.). A sorok első két szótagja általában közömbös

A szónak egy magánhangzót (, némely idegen nyelvben esetleg egy hangzóssági csúcsot alkotó mássalhangzót) tartalmazó kisebb hangtani egysége, ill. ilyen egységet alkotó szó.

(gör): görög-római időmértékes versláb (1 hosszú, 1 rövid). Ereszkedő sorképleteket alkot mind a klasszikus, mind a nyugat-európai verselésben (pl. Vörösmarty: Szép Ilonka).

Szóbeli költészet.

Az egyik legjellegzetesebb eposzi kellék, mely a karakterrajz egyik eszközeként szolgál. Az állandó kísérő jelzők a szereplők valamely tulajdonságára vagy jellegzetességére utalnak. Például: "leleményes" Odüsszeusz

Tárgymegjelölés (lat.); eposzi kellék, a mű témájának rövid foglalata a mű elején, általában az invokációval együtt jelenik meg.

állandó vagy eposzi jelző (gyorslábú Akhilleusz)

(v. Páris): a görög hősmondában szereplő, trójai királyfi, aki Erisz almáját Aphroditének ítélte, majd ennek segítségével Helénát megszöktette, s így a trójai háború okozója lett.

Az irodalom legáltalánosabb elbeszélő költészeti műfaja. Kiemelkedő hősök küzdelmeit, kalandjait, esetleg egész élettörténetét adja elő.

Hat verslábból álló verssor, melyben daktilusok és spondeusok váltják egymást. Más néven: Hexameter.

A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke, amely nagy terjedelmű, részletező, szinte önálló életet élő hasonlat.

Segély, segítség kérése.

Héra istennő gyümölcsöskertje, ahonnan a trójai mitológiai történet szerint az irigy Erisz, a viszály istennője, bosszú céljából elcsent egy almát, amiért nem hívták meg az istenek egy lakomára.

Ókori görög homéroszi hős, Péleusz (Péleidész) és Thetisz Néreida fia. A görögök élén harcolt a trójai háborúban. Halálát végül Parisz okozta, aki egyetlen sebezhető pontján, a sarkán mérgezett nyíllal meglőtte Akhilleuszt.

A költészet eredetét az ókori görögök kilenc istennőnek, a múzsáknak tulajdonították. A kilenc múzsa szerepe: Kleió a történetírás, Melpomené a tragédia, Thaleia a komédia, Euterpé a zene, Terpszükhoré a tánc, Erató a szerelmi költészet, Kalliopé az eposz

A görög mitológiában Néreusz tengeri isten leányainak, a nérieszeknek egyike. Péleusz király felesége, Akhilleusz anyja. Fiát a Sztüx folyó vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye, de a fiú sarka, melynél fogva anyja tartotta, nem ért a vízbe, s később e ponton sebezte halálra Akhilleuszt Parisz nyila.

Az antik epikus felfogás szerint, az epika egyfajta költői megnyilatkozás, mely az inspiráció révén közvetített tapasztalás.

Ithaka a jón szigetek egyike, aki királyáról, Odüsszeuszról vált méltán híressé.

(gör): két hosszú szótagból álló versláb az időmértékes verselésben.

Homérosz valódi létezésének és művei forrásának megkérdőjelezésén alapuló tudományos kérdésfeltevések sorozata.

Antik időmértékes, négy morás verselésű versláb. Képlete: υ υ – .

(v. enumeráció): az eposzban a szereplők egymás utáni jellemzése, bemutatása.

( gör.= betoldás) Az epikus és drámai költemények olyan szerkezeti egysége, amely nincs közvetlen kapcsolatban a cselekmény fő vonalával, de a mellékszálakkal sem s így átmenetileg késlelteti a végkifejletet.

A görög hősmonda szerint Trója utolsó királya.

A jambus irodalmi fogalom, a leggyakoribb időmértékes verslábak egyike. Értéke három mora, egy rövid és egy hosszú szótagból áll. Párja (fordítottja) a trocheus. A jambus szó jelentése valószínűleg "dobás", "dobós", egy táncfajta elnevezése legfőbb figurájáról.

(lat.= felsorolás)1.Az eposzi kelléket egyike ('seregszemle, előszámlálás') Az eposz tárgyának nagyságát hivatott jelezni azzal, hogy részletesen felsorolja a küzdelemben szemben álló feleket. Az enumeráció másik típusa a főhősök kivételes képességeit a n

Megkülönböztethetjük a népeposzt (a nép ajkán keletkezett s csak későbbi gyűjtés alapján feljegyzett művet, pl. Kalevala) és a műeposzt (ismert szerző önálló alkotását).

Időmértékes verselés, melyben egy hosszú és két rövid szótagból áll. Jele: (– υ υ)

Menelaosz spártai király a görög mitológiában. A görög mitológiába felesége révén vált ismertté. Helené ugyanis megszökött az ifjú trójai Párisz herceggel, melynek eredménye a mitológia szerint a trójai háború kirobbanása.

Apajogú. Az ősközösségi társadalom fejlődésének arra a szakaszára jellemző, melyben a vezető szerep a férfiaké, az apáké volt. E vezető szerepet az is mutatta, hogy a rokonságot az apa vonalán számították.

A kontinuitás, vagyis folytonosság szóból eredően olyan elmélet, mely egy előre haladó és folytonos művet feltételez. Erre példa Homérosz: Odüsszei című műve.

Görög mitológiai alak, akinek jellegzetes testi adottságai: óriás, egyszemű. Valószínűleg a kapafogú őselefánt volt az az élőlény, akinek létezése életre keltette a küklopsz legendákat.

Kalüpszó a görög mitológiában tengeri nimfa, Atlasz, a titán leánya. Ógügié (Ogügia) szigetén él szolgálóival. A monda szerint Kalüpszó beleszeretett a Trójából hazafelé tartó Odüsszeuszba, és hét évig a szigetén tartotta a hőst.

A műnek olyan felépítése, mely időrendi sorrendet követ.

Püloszi király, Néleusz fia. Többnemzedéknyi időn át uralkodott bölcsen, népe szeretetétől övezve. A Trója alatt küzdő görög sereg vezérei közül ő volt a legidősebb; a harctól sem riadt vissza, de a legtöbbet a haditanácsban használt megfontolt és mindig helyes tanácsaival. Próbálkozott Akhilleusz és Agamemnón békítésével, majd ő javasolta, hogy az előbbi fegyvereivel Patroklosz menjen a harcba. Fia, Antilokhosz az ő védelmében áldozta életét. A háború végével ~ szerencsésen hazatért, és még sok éven át uralkodott.

A cselekménybonyolítás módszere, célja a feszültség fokozása, azzal, hogy a megoldás időpontja mind későbbre halasztódik.

Az istenek hírnöke a görög mitológiában, emellett a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek, az ékesszólás, irodalom, az atlétika istene és a tolvajok védelmezője.

Ithaka királya. Homérosz ír róla, pontosabban a trójai háború utáni bolyongásairól Odösszeia című elbeszélő höskölteményében.

A görög mitológiában a tenger királya. Latin megfelelője: Neptunusz. A küklopszoktól és a százkezűektől kapta szigonyát. Ezzel a szigonnyal tudja felkorbácsolni, ill. lecsillapítani a tenger hullámait. Jó-, ill. rosszindulatától függ a hajósok élete.

Ithakai királyfi, Odüsszeusz és Penelopé fia. Kisfiú volt, amikor apja a trójai háborúba vonult; ennek bölcs barátja, Mentór gondoskodott neveltetéséről. Felnővén ő lett anyja támasza, megpróbált fellépni a szemtelen és garázda kérőkkel szemben; összehívta ellenük az ithakai népgyűlést, de azt a kérők szétkergették. Ekkor ~ hajóútra indult, s felkereste apja egykori harcostársait, Nesztórt és Menelaoszt; megtudta tőlük, amit maga is bizton remélt, hogy apja él. Athéné azt is közölte vele álmában, hogy Odüsszeusz már hazaútban van; erre ~ is visszafordult, kitérve a kérők elől, akik csapdát állítottak neki. Eumaiosz kunyhójában találkozott apjával, s együtt megbüntették a kérőket.

Odüsszeusz felesége, aki férje húszéves távolléte alatt a hozományvadász kérők csábítása ellenére is megtartotta hűségét. Kérői zaklatását azzal hárította el, hogy újbóli férjhezmenetele előtt el akarja készíteni apósa, Láertész szemfedőjét. Ez azonban sosem készülhetett el, mert amit ~ nappal szőtt, azt éjszaka titkon egyre lefejtette.

Falus Róbert (1925–1983) híres magyar klasszika- filológus, irodalomtörténész.

( lat. ) Egyed, önállóan létező élő szervezet. 2. Egyén, egyéniség.

„Hatalmas hírű” mitikus hajósnép, „a búzaevő ember-fajtól” távoli Skheria szigetének lakói. Legrészletesebb leírásuk az Odüsszeiában olvasható (6-8. , ill. 13. ének), mivel a hosszan hányódó hős hazafelé vezető útjának utolsó állomása a ~ szigete. Egyetlen foglalkozásuk a hajózás, hajóik gyorsak, sőt maguktól mennek a kívánt úti cél felé. A tengerjárást csak egy okból űzik: mindenkit hazahordanak. Odüsszeuszt is elviszik Ithaka szigetére.

A görög-római mitológiában előforduló, halandó, de hosszú életű, örökké fiatal istennő, aki a természet erőit személyesíti meg.

Khariklé nimfa fia, híres vak thébai jós. Ifjúkorában botjával szétválasztott egy párzó kígyópárt, ezért 7 évre nővé változott. Ez okból kérte fel épp őt Zeusz és Héra döntőbírónak egy vitában, hogy vajon a szerelemben a férfi v. a nő élvez-e nagyobb gyönyört. ~ elárulta, hogy a nő kilencszer többet élvez, ezért Héra vaksággal büntette, Zeusz pedig kárpótlásul adta jóstehetségét. Hét emberöltőnyi időt is kapott az istenektől.

Dido Karthago királynője a római mítoszokban. Bélosz türoszi király leánya. Vergilius: Aeneis című művében is megjelenik a királyné, aki örömmel fogadja a Karthagoba érkező utazókat. Érdeklődéssel hallgatja végig Aeneias beszédét a trójai történésekről, és közben beleszeret az ifjúba. De hiába nem maradt közömbös a királyné iránt maga Aeneias sem, Zeusz parancsára tovább kellett hajóznia hazájába, Itáliába. A csalódott királyné megátkozta vendégeit, amely átok a későbbi római-pun viszály magyarázataként szolgált.

Gaius Cilnius Maecenas (i.e. 70. – i.e. 8.) etruszk törzsből származó, római irodalmi pártfogó, politikus. Közreműködött az Augustus-féle alkotmány megalkotásában. Legismertebb alkotók, akiket támogatott: Horatius, Vergilius és Propertius.

A római mitológiában az alvilág a sötét árnyak és a mélységes gyász helyszíne.A Phlegeton folyó öleli körül illetve három vastag fal akadályozza meg a szökni akaró bűnösök lelkét a menekülés lehetőségétől. Az alvilág istene Pluto,segítője Kharón, a holtak folyójának a révésze. Az alvilág kapuit kívülről a Gorgók(medúzák), belülről Kerberosz, a három fejű kutya őrizte.

Vergilius római költő legnagyobb műve, 12 énekből álló eposz. Az Aeneis Róma történelmi hivatását énekli el. Az elbeszélés a trójai mítosztól egészen a költő koráig vezet. A római klasszicizmus legnagyobb alkotásaként tartják számon.

Általános értelemben egy nép, nemzet életében a gazdagság és béke időszakát jelenti.

(lat): kegyesség, szeretet a szülők, jótevők stb. iránt (l. kegyelet). Megszemélyesítve a régi Rómában, templomai is voltak.

Válogatás" (gör.) szóból; Többnyire pásztori környezetben élő vagy oda vágyó emberek szelíd világát, illetve a nyugodt és békés életre való vágyakozást kifejező költemény; az antik ecloga gyakran párbeszédes formájú, epikus és drámai elemeket is tartalmaz

(Publius Vergilius Maro) (Kr. e. 70-Kr. e. 19): az ókori Róma legnagyobb eposzköltője. É-itáliai kisbirtokos családból származott. Rómába költözött, ügyvédnek készült, de ezen a pályán nem ért el sikereket. A lélek nyugalmát hirdető epikureizmus híve lett; ennek a filozófiai áramlatnak és a korabeli hellenisztikus római lírának hatása tükröződik első költeményeiben. Bucolica (másképpen: Eclogák) c. „pásztori dalaiban” (kb. Kr. e. 42-39) a görög Theokritosz hasonló tárgyú műveinek nyomán indult el, a vidék békés nyugalmát dalolva, de tudatos önállósággal; a képzeletbeli Árkádiát a múzsák országává avatja, ahol a Julius Caesar meggyilkolását követő viharos esztendőkben filozofálnak, versengenek és álmodoznak a „pásztorok”, valójában ~ barátai és költőtársai. Különösen híres a gyűjtemény negyedik darabja, melyben (keleti és görög elképzelések nyomán) új aranykort jövendöl meg. A falusi élet színes, idillikus ábrázolását fejlesztette tovább a négy könyvből álló Georgicában, eposz-”tankölteményében”. Megkapó bensőséggel írja le a nyugalmas, dolgos paraszti élet képeit; árnyalt stílusú epizódokban fejezi ki aggodalmát a zaklatott állapotok miatt, de erősödő bizalmát is az „augustusi béke” iránt. Nem sokkal e műve után kb. Kr. e. 26-ban kezdte írni nagyszabású eposzát, az Aeneist, melynek 12 könyvében részint Homéroszt követve, részint itáliai regéket fejlesztve tovább, a Trójából menekülő Aeneas itáliai honalapítását és Augustus császár őseinek, a „gens Juliának” isteni származását foglalta elbeszélő költeménybe. Az első hat énekben, a főhős emlékezéseiben és kitérő epizódokban Aeneas és társai bolyongását beszéli el, a második hat énekben pedig a csaták sorozatát és a honfoglalók győzelmét. A lírai kitérők és monumentális csataképek között közvetlen módon is kifejezi Róma világuralmi hivatásába vetett hitét s Augustus magasztalását. Mint több nagy művét, ezt is hexameteres formában írta; csiszolt, gazdag és fegyelmezett stílusa, a kompozíció tudatossága a világirodalom remekévé teszi az Aeneist. Hatása óriási, Dante, Tasso, Milton és mások költészetén át Zrínyiig és Vörösmartyig.

Más néven tanító költemény, azaz tanító szándékú, verses fomájú kifejtése valamely erkölcsi tételnek, tudományos, elméleti kérdésnek, illetve pl. egy mesterség szabályainak.

Mitologikus hatalmi szimbólum az aranyág, melynek birtokosa kiválasztottá válik.

( lat. ) 1. azonosság, két tárgy, fogalom, politikai irányzat egyezése, lényegi formasága. 2. pszichológiai értelemben az önmagunkkal való azonosság érzése ( én-azonosság) valamely csoporttal való azonosulás estén csoport, illetve társadalmi identitásról

Az elégikus dialógus szomorú hangulatban előadott párbeszédes jelenet.

(a lat. re, 'újra' és incarnatio, 'testet öltés' szavakból): az emberi lélek halál utáni ismételt testet öltésének elképzelése.

Héra, görög istennő latin megfelelője. Neve jelentése: oltalmazó, útnő. Házastársi viszonyban élt Zeusszal ( a görög mitológiában), ám kapcsolatuk nem volt kiegyensúlyozott, ugyanis Zeusznak számos törvénytelen gyermeke született.

( lat) Az emberi méltóság tisztelete. Az emberek anyagi és művelődési szükségleteiről való gondoskodás és az erre vonatkozó nézetek együttese.

A második pun háború legendás hírű hadvezére, Scipio Africanus indította meg Rómában az irodalomszervező munkát; a hellenisztikus uralkodók példáját követve – bár még jóval szerényebb keretek között – alakított maga körül egy kis filozófus-író csoportot. Örökbe fogadott unokája, az i. e. II. század első felének talán legjelentősebb államférfia és hadvezére, Scipio Aemilianus, a harmadik pun háború győztese, nagy energiával és ügyességgel lépett a nyomdokaiba ilyen vonatkozásban is: az ő házában talált menedékre, majd baráti támogatásra a meghódított Hellaszból fogolyként Itáliába kerülő Polübiosz, a kor legjelentősebb történetírója; Panaitiosz, a „középső sztoa” vezető filozófusa is hosszú éveken át volt barátja és tanácsadója. A ~ a műveltség görög hagyományainak s a római hivatástudatnak a szintézisével alakította ki a humanitas fogalmát. A sztoikus bölcselet elrendeléstanát olyan erkölcsi tartalommal töltötte meg, amely az állampolgári kötelességek áldozatos s hű vállalását tekintette a legfőbb, a Sorssal egybevágó parancsnak, Róma világuralmi küldetését pedig ugyancsak a Végzet igazságával igazolta. Az egyén kiterjedésének kulcsát – az előbbiekkel együtt – a kulturált önmegismerésben vélte megtalálni, amely az adott világrenddel való harmóniához és – az emberi lét természetes gyarlóságainak fölismerése révén – a tudatos emberséghez vezet. Terentius szállóigévé vált szavával: Homo sum, nil humani alienum esse puto (Ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem). Az ósdi itáliai babonákkal szemben a természet titkainak kifürkészését, a kisszerű elzárkózással szemben mindenféle – elsősorban a görög – kultúra pártolását és római meggyökereztetését tartotta feladatának Scipio és köre. De hasonló elveket vallottak azok a római urak is, akik vagy hellén földön kerültek közvetlen érintkezésbe a Homéroszig visszanyúló görög műveltséggel, vagy Rómában ismerkedtek meg követként odalátogató szónokokkal, s filozófusokkal, esetleg Itáliában letelepedett tudósokkal, orvosokkal, művészekkel.

(Aesopus, Esopus) (? - Kr. e. VI. század eleje?) görög író.A felszabadított rabszolga a meseirodalom egyik legnagyobb alakja, az állatmese műfajának továbbvivője, a művészi, rövid, csattanóra kiélezett forma kidolgozója (fabula). Meséinek szereplői állato

Gaius Julius Phaedrus római meseíró ismertebb műve A róka és a gólya. A rövid történet célja valamilyen társadalmi mondanivaló közvetítése. A róka és a gólya című alkotásának tételmondata : "A csalárd viselkedés megbosszulja magát."

Epikus prózai vagy verses formájú műfaj; az állatokról szóló mese példázat jellegű, célja, hogy torz, fonák emberi tulajdonságokat vagy társadalmi viszonyokat állítson pellengérre az állatszereplők kapcsán. Az ókori szerzők (Aiszóposz, Phaedrus) műveit sz

Az összehasonlító irodalomtudomány fogalma: olyan motívum, amely szélesebb körben, több műben, több nemzeti irodalomban is elterjed. Míg a vándortéma a művek egészére kiterjed, s a tárgytörténet által leírt módon, viszonylag jól követhetően vándorol, egy-egy motívum (pl. az állatőstől való leszármazás, a táltos ló, az elcserélt szerelmeslevél, a gonosz mostoha, a katicabogár nevének és pöttyeinek eredete, a tizenhármas szám, az eltűnt és megkerült gyermekek motívuma stb.) külön-külön, a művek történetétől függetlenedve, más-más műfajokban jelentkezve is elterjedhet. A nemzetközi (és elsősorban csak folklorisztikai irányultságú) motívumindex 24 főbb témakörben több tízezer motívumot tart nyilván (amelyek mindegyikéhez több almotívum csatlakozik), anélkül, hogy az egész világra kiterjedő teljességre törekednék.

Aiszóposz ókori görög író tanmeséje (fabula) a róka és a szőlő. A történet tanulsága, hogy előre ítélkezni és lopni bűn.

Aiszóposz ókori görög író tanmeséje (fabula) a róka és az oroszlán. A történet tanulsága, hogy a megszokás olyan dolgokat is széppé tesz, amelyektől azelőtt féltünk.

(Kr. e. kb. 15-Kr. u. kb. 50): makedón származású római meseíró. A rabszolgasorból Augustus császár szabadította fel. Aiszóposz állatmeséit ültette át a latin irodalomba jambikus versformában. Társadalombíráló, az elnyomottak kétségbeesésének hangot adó meséi révén igen népszerűvé vált, de a hatalmasoktól sok kellemetlenséget kellett elszenvednie. 15 kötetnyi művéből 5 könyv maradt fenn 93 mesével. Jelentős hatása volt az újabb európai meseírókra.

Gaius Julius Phaedrus római meseíró ismert átírata A róka és a holló (Aiszóposz nyomán). A rövid történet célja valamilyen társadalmi mondanivaló közvetítése. A róka és a holló a hiúságról szól.

( gör, „ki nem adott) rövid, jellemző, mulatságos történet. Eredeti értelmében kiemelkedő (történeti) személyiség hétköznapjait, gáláns kalandjait, emberi gyengéit vagy szellemes mondásait bemutató kis párbeszédes jelenet, elbeszélés. Néha megközelíti a t

( lat. kitalált történet, mese) Epikus műfaj, versben vagy prózában írt tanmese, amelynek szereplői gyakran állatok. A műfaj az oktató-tanító célzatát a barokk korban a gyönyörködtetésé váltja fel.

( gör-lat) Mindent felforgató, megtisztulásszerű élmény.

a hellenizmus kori görög és a római elbeszélő költészet hexameterben írt, mitologikus szerelmi vagy bukolikus történetet feldolgozó műfaja volt. Terjedelme alig néhány száz sor, kompozíciós alapelve egy-egy jelenet kiragadása és aprólékos részletezése.

Aiszóposz ókori görög író tanmeséje (fabula) a róka és az egér. A történet tanulsága, hogy a jó szóra nem hallgató és hitvány ember rosszul jár.

Gaius Julius Phaedrus római meseíró ismert átírata A farkas és a bárány (Aiszóposz nyomán). A rövid történet célja valamilyen társadalmi mondanivaló közvetítése. A mese tételmondata: „Olyan emberekről szól ez a mese, akik koholt vádakkal elnyomják az ártatlanokat.”

Gaius Julius Phaedrus római meseíró ismert átírata A farkas és a kutya (Aiszóposz nyomán). A rövid történet célja valamilyen társadalmi mondanivaló közvetítése. A farkas és a kutya című alkotásának tételmondata : „Király se kívánok, lenni, ha nem vagyok szabad!”

(a görög müthosz = monda, mese, történet szóból) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma: lényegében az ember számára még érthetetlen, ezért félelmetes természeti és társadalmi erőknek fantasztikus tükröződése.

( gör .= a második kánonhoz tartozó.) Az elnevezés Sziénai Szixtustól (1520-1569) származik. Azon ószövetségi könyvek elnevezése, melyeket a katolikus és az ortodox egyházak a Biblia sugallmazott könyveinek tartanak, annak ellenére, hogy a héber kánonból

Az Ószövetségben található mózesi könyv, mely a zsidó nép eredetmítoszát és Egyiptomból való kivonulását meséli el.

(a héber limmed, 'tanítani' szóból): tan, tanítás, tanulmányozás, a Misna és a Gemara összefoglaló neve. A Misnából és a palesztinai Gemarából állt a palesztinai v. jeruzsálemi ~; a Misnából és a babilóniai Gemarából állt a babilóniai ~. A palesztinai ~ volt a régebbi, s mint ilyen mindenekelőtt tört. szempontból jelentős; ugyanakkor a babilóniai ~ ( Kr. u. 500 k. zárták le) az ortodox zsidóság körében még mindig érvényben van. A Biblia tanítása itt az egész életvitelre hat. A határesetekkel kapcsolatos fejtegetéseket jegyzőkönyvszerűen rögzítve őrzi tovább a hagyomány minden ellenvetéssel, kitérővel és érvül felhozott analóg esettel együtt. Így a ~ nem csupán szabályokat és parancsokat ölel föl az élet minden helyzetére, hanem bibliamagyarázatokat, bölcs mondásokat, anekdotákat és tud. eszmefuttatásokat is tartalmaz; haggada, halacha. A ~ nemcsak törv. , hanem evangélium is: az élet könyve, melynek a zsidóság fennmaradását köszönheti. A legapróbb részletekre is kiterjedő, szerteágazó kérdésföltevése onnan érthető, hogy a zsidóság csaknem mindig ellenséges környezetben élt, így hitét és szokásait kénytelen volt védeni. A Törvény magyarázatát illetően a vita mind a mai napig a ~i normák jegyében folyik.

( gör.) nem hitelesített, kétséges eredetű ( irat) . A vallás által hivatalosan el nem ismert ősi vallási irat, könyv.

A héber Biblia leírása szerint Ábrahám és Sára egyetlen gyermeke, Ézsau és Jákob apja. A zsidó nép három pátriárkájának egyike volt. A bibliai történet szerint apja Istennek engedelmeskedve feláldozta.

A messiás héber eredetű szó, melynek jelentése felkent. Az egyes vallások más-más személyt illetnek ezzel a jelzővel. Így a zsidó vallásban Dávid király egy leszármazottját jelenti, akit még ma is várnak. A keresztény vallásban Jézus a megígért messiás.

Próféta, isteni kinyilatkoztatást közvetítő személy, Kr. e. 7.-6. sz. fordulóján élt. Könyve az Ószövetség, Próféták könyve című fejezetében található.

Isten neve héber nyelven.

A megismerés határain túli, természetfeletti, érzékfeletti, túlvilági.

( gör. ) Valamely dolgot, természeti jelenséget, képzeletbeli lányt emberi alakban ábrázoló vagy emberi tulajdonságokkal felruházó szemlélet.

A Biblia latin fordítása, melyet Szent Jeromos=Hieronymus (331-420) készített. A Vulgata kifejezés jelentése=népnyelvű.

Óind; a legrégibb irodalommal bíró indoeurópai nyelv (a jelenlegi kutatások szerint).

( gör-lat) Törvényesítés, szabállyá változtatás.

Az Ószövetség mellett a Biblia egyik része. Eredeti nyelve görög. Elsősorban Jézus Krisztus életével, tanításaival és tanítványainak cselekedeteivel foglalkozik.

Evangélista, művelt orvos. A harmadik evangélium, vagyis az Újszövetségben található Apostolok cselekedetei című könyv írója. Hitvallását Pál apostolnak köszönheti.

( gör.) nem hitelesített, kétséges eredetű ( irat) . A vallás által hivatalosan el nem ismert ősi vallási irat, könyv.

Példa, példázat. Olyan elbeszélés, tanító mese, amely valamely erkölcsi igazságot példáz. A parabola jellemzője, hogy a mindennapi élet viszonyaiból merített.

A héber Mattanaja név görög alakjából ered a Máté férfi név, jelentése: Istena jándéka. Az ószövetségi hagyomány szerint szintén Jézus egyik tanítványa, az apostolok egyike.

Szt. Pál (eredeti nevén Saul) (1/5?-67) levelei szerint ő Isten akaratából Jézus Krisztus apostola. A Krisztus-hit első nagy misszionáriusa volt. A Jeruzsálemben és Palesztinában maradt zsidó-keresztényekkel szemben azt hirdette, hogy az evangélium minden nemzetnek szól és így nehéz harcok árán megvetette a keresztény világegyház alapjait. Görögországi és római missziós útjain a kereszténységet meghonosította az antik kultúra területein, szent nyelvévé a görögöt tette meg és ezzel az új hitet hozzákapcsolta a késő-antik kultúrához, hogy annak romba döntője és egyúttal örökre-konzerválója legyen. Levelei a keresztény teológia és erkölcstan alapokmányai. Városi ember volt: természetből vett hasonlatokat nem használt; Krisztus mezőkön, tavak mellett, pálmafák alatt, világtávoli, időtlen falusi békességben elhangzott tanításait ő hangolta hozzá a városlakók, a történelemben élő emberek gondolatvilágához.

( gör. „küldött)

Jézus Krisztus kínszenvedése, melyet az evangéliumokból ismerünk.

Erkölcsi tanulsággal rendelkező történet. Példabeszéddel többek között a Bibliában is találkozhatunk. Ilyen pl. a tékozló fiú története.

(v. dao): a kínai bölcselet és vallás névadó alapfogalma. Jelentései: 1. megtett út, lezajlott folyamat, cselekmény; 2. egy lényre jellemző magatartás (természet); 3. az univerzum kozmikus rendje; 4. liturgiával tisztelt istenség (Daojun), s ennek megnyilvánulásai a világban.

A Biblia első része. A Jézus előtti szent könyveket tartalmazza, melyek Istennek a zsidó néppel kötött szövetségére vonatkoznak. Történeti, bölcsességi és prófétai művek gyűjteménye. A legtöbb benne található írás nyelve héber. Az Ószövetség könyvei törvé

A Biblia legrégebbi görög fordítása. Nevét onnan kapta, hogy a hagyomány szerint 70 tudós fordította.

A Gilgames-eposz az ókori keleti költészet legnagyobb és legterjedelmesebb művészi értékkel bíró eposza. Az akkád eposz az ún. Gilgames-ciklus alapján készült el. A mű sok tekintetben a mezopotámiai mitológia részévé vált.

Márk apostol, evangélista Jézus 72-ik tanítványa. A kereszténység egyiptomi terjesztése Márk apostol nevéhez fűződik.

A Vetus Latina a Biblia Vulgata előtti latin fordításainak neve, ennek egyik típusa az európai Itala (a másik típus az afrikai Afra). Az Itala a 3-4. század környékén Itáliában készült változat; teljes, de ennek is több helyi variánsa alakult ki.

(görög apokalüpszisz 'feltárás, felfedés, kinyilvánítás') az ókori héber és az ókeresztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása látomás vagy kinyilatkoztatás formájában

Az Újszövetségben fellehető két fontos témakör. Az apostolok cselekedetei Lukács evangéliumának második részét képezi, melyben a korai egyház születéséről számol be. A levelek szekció pedig Pál apostol leveleit és általános leveleket foglalja magába.

Az Ószövetség egy része, mely Mózes öt könyvét tartalmazza.

(gör.=igazhitű) A keleti kereszténység legnagyobb felekezete. 1054-ben a konstantinápolyi pátriárka vezetésével szakadt el a katolikus egyháztól. Főbb elválasztó tényezők, hogy az ortodox egyház nem ismeri el a pápa elsőbbségét, és szertartásuk is eltérő