A magyar irodalom kezdete a virágzó és a hanyatló középkor időszakára (a XI. századtól a XVI. század elejéig) tehető. Az európai népek több évszázados irodalmi hagyományaihoz lassan csatlakozott a magyar irodalom. Az írásbeliség az államalapítást követően fokozatosan elterjedt, az írásbeli kultúra első képviselői Magyarországon is a papok, szerzetesek voltak. Abban a korban, mikor Magyarországon megszülettek az első írásos művek, Európában már virágzik a lovagi és világi irodalom.

E korai szakaszban keletkeztek fontos irodalmi alkotások. Egyik első emlékünk Szent István király nevéhez fűződik; az Intelmek könyve Imre herceghez, fiához szólnak. E mű alapjában véve nem irodalmi műfajú, hanem erkölcsi alapú, tanító célzatú uralkodói „kézikönyv”, ún. királytükör, melynek hagyományai már az ókorban kialakultak. István király Intelmeit a Corpus Juris (Magyar Törvénykönyv) őrizte meg.

A magyar irodalom első emlékei között találjuk az egyházi irodalom emlékeit, a különböző legendákat. Az európai keresztény hagyományban terjedő legendák mellett (pl. a magyar Szent Ferenc-legenda) igen fontosak az Árpád-házi szentek(István, Imre, Margit, László, Erzsébet) és a kereszténység első térítőinek – például Szent Gellért – legendái. A magyarországi legendák nyugati minták alapján készültek, fölbukkannak bennük vándormotívumok (pl. a szenthez csatlakozó, megszelídülő vadállat) is. Szent Gellért nem csak legendahős, maga is író: Értekezés a három ifjú himnuszáról című műve önéletrajzi ihletettségű alkotás.

A magyar egyházi epika alkotásait – miként a lírát és a drámát is – a kódexek őrizték meg. Legrégibb kódexeink a Hahóti-kódex (miseszövegek), a Hartvik-legenda (szertartáskönyv, benne az első magyarországi drámaszöveg), a Codex-Albensis (a legrégibb magyarországi hangjegyes kézirat) és a Pray-kódex (az első összefüggő magyar nyelvű szöveggel). A kódexirodalom a XVI. századig virágzott Magyarországon. A kódexekben a magyar egyházi irodalom emlékei között megtaláljuk az évkönyveket, annaleseket is, ezek azonban nem szépirodalmi művek. Legrégibb egyházi évkönyvünk a Pannonhalmi évkönyv.

Természetesen nálunk is föllelhetők azok a műfajok, melyek az európai egyházi irodalomban elterjedtek, de funkciójuk elsősorban nem szépirodalmi. A teológiai munkák, beszédek,prédikációk,vallásos elbeszélések,példázatok,hagiográfiai művek a XI. századtól jelennek meg egyházi irodalmunkban.

A prédikátorirodalom legjelentősebb képviselője Magyarországon a Ferenc-rend szerzetese, Temesvári Pelbárt (1440–1504). Több beszédgyűjteménye jelent meg (pl. Szentbeszédek gyümölcsöskertje).

Magyarországon igen hamar megjelentek a különböző szerzetesrendek. Fontos szerepük volt a térítésben, de európai szintű kolostori élet nem alakult ki. Így az az irodalmi szerep is hiányzott, ami a nyugat-európai rendekre jellemző volt. Mégis a legtöbb korai irodalmi emlékünk az egyházi irodalomhoz tartozik, s különböző kódexekben (Jókai-kódex, Thewrewk-kódex, Cornides-kódex, Tihanyi-kódex,Lobkovitz-kódex, Érdy-kódex stb.) maradt fenn. A magyarországi kódexirodalom kései szakaszában elsősorban a huszitizmus hatására megjelentek az első bibliafordítások is. Az ún. Huszita Biblia csak részleteiben maradt fönn (pl. Apor-kódexben), de a magyar nyelvű írásbeliség kialakulásában döntő jelentőségű ez a ferences alkotás. Kódexeink többsége a XV–XVI. századból maradt ránk, tehát egy oly korszakból, amikor Európában már lehanyatlott a kódexirodalom, és már nálunk is a világi irodalom volt jelentősebb.

Huszitizmus: Csehországból a XIV–XV. században kiinduló vallási mozgalom, nevét vezetőjéről, Husz Jánosról kapta.

Királytükör: erkölcsi alapú, tanító célzatú uralkodói "kézikönyv"; a politikai irodalom műfaja.

Árpád-házi Szent Margit legrégibb legendája és szentté avatási pere, Balassi Kiadó, Bp., 1999.

Magyar kódexek a XI-XVI. században, Magyar Helikon: Corvina Kiadó Vállalat, Bp., 1975.

Voragine, Jacobus de : Legenda aurea, Helikon Kiadó, Bp., 1990.

Magyar legendák és geszták, Argumentum Kiadó, Bp., 1997.