Drámaelmélet, műfajelmélet

A drámaelméletnek hatalmas irodalma született Arisztotelész óta. Ezek közül emelünk ki egy magyar változatot, Bécsy Tamás műfajelméletét. (Bécsy Tamás: A dráma esztétikája. Kossuth Kiadó, Bp., 1988.)

Bécsy Tamás műfaj meghatározásának középpontjában a drámai szituáció konkretizálódásának módja áll. A drámai szituáció és szerkezet alapján három csoportot különböztet meg: a konfliktusos drámát, a középpontos drámát, a kétszintes drámát.

Konfliktusos dráma

Legfőbb műfaji törvényszerűségei:

– a szituáció az alakok egyéni és társadalmi tartalma és helyzete következtében két ellentétes akarattal és céllal rendelkező személy (vagy csoport) körül épül föl, ahol mindkét félnek eszközei is vannak akarata érvényre juttatásához és célja eléréséhez; s e célok elérésére mindkét félnek lehetősége is van;

– a dráma cselekményének menete egyenlő a két akaratból fakadó viszonyváltozások megvalósulásával, vagyis tettváltássorozattal;

– az egyes alakokat az jellemzi, hogy a két ellentétes akarat és cél közül melyekhez csatlakoznak; s hogy ezek konkrét tartalmait milyen módon, milyen variációban hordozzák;

– a két fél közül valamelyik eléri célját; akár úgy, hogy meghal, akár úgy, hogy életben maradva győz.

Ilyen dráma például Szophoklész Antigonéja és ShakespeareHamlet című drámája.

Középpontos dráma

Legfőbb műfaji törvényszerűségei:

– a művek szituációja szerkezetileg is, elvileg is egy középpont köré épül; a középpont mindenkire „rákényszeríti” a hozzá való különböző „előjelű” és tartalmú viszonyulásokat;

– a középpont passzív, mert nincs eszköze;

– a mű cselekménye a középponthoz való különböző viszonyok bemutatásával, ábrázolásával, ezek egymás után történő megjelenítésével azonos; és annak a bemutatásával, hogy e viszonyok következtében mi lesz a középpontban álló alak sorsa;

– az egyes alakok jelleme aszerint alakul, hogy milyen a középponthoz és tartalmához való viszonyuk.

A középpontos drámának is van egy speciális változata: amikor lényegében csak a középpont aktív, környezetének tagjai pedig nem.

Ilyen mű például ShakespeareIII. Richard című drámája.

Kétszintes dráma

Műfaji törvényszerűségei a következők:

– a dráma szituációját az a világnézet teremti meg, amely a valóság egészét két világszintből összetettnek látja, s amelyek közül az egyik az evilági, a mindennapi élet szintje, a másik pedig az ennek törvényszerűségeket, dinamizmusokat adó szint. A szituáció létrejöttéhez az alakok közötti viszonyok megváltozását előidéző mozzanat is hozzájárulhat, de elegendő adott esetben a két világnézet két szintjének egymásra való konkrét vonatkoztatása;

– a dráma cselekménye, eseményeinek menete egyenlő azoknak a cselekvéseknek a bemutatásával, amelyekkel az ember megvalósítja vagy legyűri a második szintről érkező dinamizmusokat;

– az egyes alakok jellemző tulajdonságai attól függnek, hogy a második szint milyen tartalmú és jellegű dinamizmusait testesítik meg vagy valósítják meg.

Ilyen például ShakespeareSzentivánéji álom és Ahogy tetszik című műve.