Dante Alighieri (ejtsd: dánte aligieri; 1265–1321) költő, tudós és politikus volt. Élete összekötődik Firenzével: itt született, nevelkedett, itt ismerte meg nagy szerelmét, Beatricét, itt végezte tanulmányait, s tevékeny részt vállalt az ekkor még polgári köztársaság politikai belharcaiban is. Firenze a középkori itáliai városállamok egyik kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központja volt. A városállamok igen nagy szerepet játszottak a XIII–XV. századi Európa polit ikájában és a pápaság és császárság küzdelmeiben, az invesztitúraháborúkban is. A város később híressé vált uralkodói, a dózsék (pl. a Medici-família) fényes udvart tartottak, melyben megfordultak művészek, tudósok is. A dózsék az ókori uralkodókhoz, gazdag művészetpártolókhoz hasonlóan a művészek mecénásai is voltak. A reneszánsz korban ez a szokás elterjedt egész Európában.

Dante rövid ideig Firenze egyik priorja volt, a mérsékelt, de pápaellenes, Firenze önállóságáért küzdő polgári guelfpárt képviselőjeként. A guelf párt azonban hamarosan kettészakadt, a radikális irányzat segítséget kért és kapott a pápától. Firenze ezt követően a pápai állam befolyása alatt állók kezébe került. Acsászárpárti ghibellinek(ejtsd: gibellinek) mellé álló Dantét száműzték (1302), és távollétében máglyahalálra ítélték. Száműzetéséből egyszer még visszatért szülővárosába, amikor 1310-ben III. Henrik német-római császár megpróbálta elfoglalni Észak-Itáliát, de a hadjárat kudarcba fulladt. Danténak ismét menekülnie kellett. Ettől kezdve haláláig bujdosott, száműzetésben élt, Ravennában halt meg. Halála után már városa is megbocsátott neki, műveit megőrizték, tanították. Firenze városa másik nagy szülöttét, Boccacciót bízta meg Dante hagyatékának gondozásával. Dante fő művéhez Boccaccio készítette az első kommentárokat, s ő írta meg a költő életrajzát is.

Dante első jelentős alkotása, Az új élet (1294) lírai hangvételű verses önéletrajz, Dante szerelmének története. A kötet fölépítése újszerű: a versek előtt szokatlan magyarázatok szerepelnek, amelyeket a költemények, majd azok elemzése követ. A költemények szerelméhez, Beatricéhez szólnak, vagy őt ábrázolják. Beatricét Dante gyermekkorában látta meg, élete végéig olthatatlan szerelmet érzett iránta. Nincsenek hiteles bizonyítékok arról, hogy a költő valóban megismerkedett szerelmével, mégis életének minden bizonnyal legmeghatározóbb élményévé ez az érzés vált. Fő művében – Isteni színjáték – is Beatrice a legfontosabb szereplő.

Boccaccio, Giovanni: Dante élete, Európa Könyvkiadó, Bp., 1986.

szerk. Kardos Tibor: Dante a középkor és a reneszánsz között, Akadémiai Kiadó, Bp., 1966

Barbi, Michele: Dante, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1964.

Bán Imre: Dante-tanulmányok, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1988.

Kelemen János: A filozófus Dante, Atlantisz, Bp., 2002.