Balassi Bálint az istenesköltészet első jelentős képviselője Magyarországon. Az istenes líra a középkori vallásos líra és a reneszánsz kori protestáns énekköltészet hagyományain alapul, de sok szállal kapcsolódik a kora vallásos epikájához (vallásos históriák) és a korabeli irodalomban elterjedt jeremiádákhoz, siralmas énekekhez. Balassi istenes költészetére a későbbi századokban sok magyar költő (pl. Ady Endre, József Attila) épített.

Balassi protestáns nevelésben részesült, protestáns iskolákban tanult, protestáns hite azonban nem volt mély vallásosság. Sokkal inkább a kétely, a bizonytalanság jellemzi hitét, mint a meggyőződés. Rekatolizálása nem feltétlenül jelenti a „régi” hitre való visszatérést (bár halálos ágyán meggyónt), inkább személyes biztonságának érdekében döntött így. Nem lehet pontosan azt sem megállapítani, hogy az ellenreformáció „harcos” vitairatát – Edmund Campianus művét – miért akarta lefordítani. Annak ellenére, hogy Balassi istenes verseit nem sorolhatjuk a korabeli vallásos irodalomba, megtaláljuk művei között a protestáns énekköltészet kedvelt műfajait: a bűnbánóénekeket, zsoltár-parafrázisokat, dícsérőénekeket, könyörgéseket.

Istenes verseket első költői kísérletei óta írt élete végéig. Egyik első ilyen műve – Balasi Bálint nevére, kiben könyörög bűne bocsánatjáért... – bűnbánó ének. Földolgozta a 27., a 42., az 50., az 54. és a 148. zsoltárt. Balassi zsoltárparafrázisai az eredeti szövegek szabad, lírai átdolgozásai. Az egyházi szövegekkel szemben nála a személyességen, az individuum és Isten viszonyán van a hangsúly. Költeményeiben a szenvedő, sokszor magányos, bűntudatos ember szólal meg. Talán e szubjektivitás miatt nem váltak Balassi istenes énekei a protestáns énekeskönyvek részévé, csak három ének, a Bocsásd meg Úristen ifjuságomnak vétkét..., Menyei seregek boldog, tiszta lelkek... (148. zsoltár),Kegyelmes Isten, kinek kezében... szerepel a vegyes énekek között.

Az istenes versek formaiságára szintén a sokféleség jellemző. Egyrészt meghatározza a versformát a dallam (különböző himnuszok, korabeli egyházi énekek dallamai), másrészt – ha a költő úgy látja helyesnek – saját, kedvelt formáiban írja e verseit is. Például a Szentháromságról írt három himnuszát háromféle formában: az első négysoros, bokorrímes (a a a a) tizenegyes strófákból áll, a másodikat Balassi-strófában írta, a harmadik formája három kétütemű tizenkettes sor és egy hat szótagú zárósorból álló bokorrímes strófa.

Az istenes versek tematikáját általában meghatározza a műfaj. Balassi a legtöbb versében elszakad a műfaji kötöttségektől, s teljes mértékben önállóvá teszi műveit: a vallásos tartalom, a vallásos motívumok, jelképek új értelmet kapnak, a könyörgések, bűnbánati énekek nem közösségi énekek, de nem is a középkori himnuszköltők fohászai. Balassi istenes énekeinek középpontjában az ember áll, akinek kételyeire, bizonytalanságaira nem gyógyír a hit, sem a vakbuzgóság, sem a gyülekezet közössége. Egyéni útján, egyéni céljaiért, egyéni sorsáért vár útmutatást, vigaszt, kegyelmet: tisztában van esendőségével, bűnösségével és minden hitetlenségen túl is hisz Istenben, a megváltásban és a kegyelemben. Istenes verseiben a bűntudat, a gyötrődés, a kín, a szenvedés nem póz, nem konvenciókon alapuló szerep, hanem – mint szerelmi lírájában is – őszinte, tiszta gondolat és érzés. A Bocsásd meg Úristen..., azAdj már csendességet... kezdetű versek vagy a Mint a szomjú szarvas kezdetű 42. zsoltár parafrázisa jól példázzák e líra jellegzetességeit.

vegyes énekek: a protestáns énekeskönyvek – a graduálé (szöveget és kottát is tartalmazó ünnepekhez, szertartásokhoz kapcsolódó énekek) melletti – kiegészítő része

bokorrím: 4 azonos rímből álló rímcsoport, az első rímhívóra három azonos felelő rím válaszol

Balassi Bálint: Dicsérlek énekkel, Szent István Társulat, Bp., 1994