Nagyeposz vagy nemzeti eposz elnevezése, mely az eposz egyik legigényesebb válfajának tekinthető.

( gör. ) Költői műfaj. Eredetileg többnyire pásztorokról szóló rövid, verses drámai életkép ( eidüllion) . Később az elnevezést a bukolika lírai és epikai alkotásaira is kiterjesztették, s az újkorban a prózai életképeket is idilleknek nevezték.

Az elégikus dialógus szomorú hangulatban előadott párbeszédes jelenet.

Görög szó, melynek jelentése idill, képecske. Több értelemben is értelmezhető műfajcsoport, a megvalósult eszményt és a boldogságot ábrázolja.

Más néven tanító költemény, azaz tanító szándékú, verses fomájú kifejtése valamely erkölcsi tételnek, tudományos, elméleti kérdésnek, illetve pl. egy mesterség szabályainak.

Gaius Cilnius Maecenas (i.e. 70. – i.e. 8.) etruszk törzsből származó, római irodalmi pártfogó, politikus. Közreműködött az Augustus-féle alkotmány megalkotásában. Legismertebb alkotók, akiket támogatott: Horatius, Vergilius és Propertius.

Vergilius római költő legnagyobb műve, 12 énekből álló eposz. Az Aeneis Róma történelmi hivatását énekli el. Az elbeszélés a trójai mítosztól egészen a költő koráig vezet. A római klasszicizmus legnagyobb alkotásaként tartják számon.

(lat): kegyesség, szeretet a szülők, jótevők stb. iránt (l. kegyelet). Megszemélyesítve a régi Rómában, templomai is voltak.

A római mitológiában az alvilág a sötét árnyak és a mélységes gyász helyszíne.A Phlegeton folyó öleli körül illetve három vastag fal akadályozza meg a szökni akaró bűnösök lelkét a menekülés lehetőségétől. Az alvilág istene Pluto,segítője Kharón, a holtak folyójának a révésze. Az alvilág kapuit kívülről a Gorgók(medúzák), belülről Kerberosz, a három fejű kutya őrizte.