Az Énekek éneke nyolc fejezetből áll. Az első fejezet nyitó párbeszédében a menyasszony beszélget a jeruzsálemi asszonyokkal, majd ezt követi vőlegény és menyasszony dialógusa. A párbeszédek gazdagok gyönyörű képi párhuzamokban,hasonlatokban,metaforákban, a szerelmesek egymást és a természetet dicsérik.

A második rész témája a menyasszony sóvárgása, vágyódása vőlegénye után. A tavasz, a természet újjászületése miatt érzett öröm és boldogság érzése keveredik a vágyakozás fantáziaképeivel („Jő az én kedvesem..., Szóla az én szerelmesem...”).

A harmadik rész első felének témája a menyasszony hűsége: a szerelmes leány hűségesen várja vőlegényének visszatérését, miközben elmeséli álmát. A második rész alcíme: A vőlegény dicsősége. Ebben összekeveredik a vőlegény és Salamon király személye, ami vagy szerepjátékra utal, vagy annak az értelmezésnek az igazát bizonyítja, mely Salamonról szóló történetként, Salamon szerelmi kalandjaként értelmezi a művet.

A negyedik fejezet szenvedélyes szerelmi vallomás, a vőlegény magasztalja kedvesének szépségét (A menyasszony jelességei). A szerelmi költészet, szerelmi líra számos toposza, költői eszköze megjelenik itt.

Az ötödik rész a menyasszony válasza (A menyasszony hallja a vőlegény szavát, panaszolja tőle való elválasztását, és dicséri szépségét). Az érzelmileg túlfűtött szövegben, a szerelmi és szexuális szimbólumok dominálnak. A következő fejezet menyasszony és vőlegény újbóli találkozásának párbeszédes megjelenítése (Az újraegyesülés öröme).

A hetedik fejezet (A vőlegény és menyasszony párbeszéde) a legintimebb. A két szerelmes úgy éli meg szerelmét, mintha rajtuk kívül nem létezne más, csak a csodálatos szépségű természet. A természet egyszerre környezete és szimbóluma a szerelemnek.

A befejező fejezetben ismétlődnek a korábbi fejezetek mondatai, motívumai. Témája a hűség (Az örökre egyesültek hűsége). A házasság a szerelem beteljesedése, az örök hűség a boldogság ígérete.

hasonlat: stíluseszköz; hatása a képi látvány és a fogalmi gondolkodás egyeztetésén alapul, elemei: a hasonlító és a hasonlított, mindkettő megtartja önállóságát, de valamilyen egyezésen (pl. érzelmi, hangulati, szemléletbeli) alapul a kapcsolatuk; leggyakrabban mondat formában fordul elő, ahol a két elemet kötőszavak vagy utalószavak kapcsolják össze

párhuzam: hasonló motívumok, gondolatok, események, jellemek vagy szerkezeti elemek szabályosa visszatérése, ismétlése

metafora: szókép; érzelmi vagy hangulati egyezésen vagy alakbeli hasonlóságon alapuló névátvitel. Két elemből áll, az azonosítóból és az azonosítottból; ha csak az azonosító szerepel hiányos metaforáról, ha mindkét elem megnevezésre kerül, teljes metaforáról beszélünk. Megkülönböztethető továbbá igei, főnévi, melléknévi vagy határozói típusa