Hésziodosz a Kr. e. VIII–VII. század fordulóján élt. A boiótiai Aszkrában született, egyszerű földműves családban. Két jelentősebb műve maradt fenn: az Istenek születése(Theogonia) és a Munkák és napok. A két mű együttesen az ókori görög mitológia összefoglalása és az ókori ember életmódjáról szóló tudósítás. Mitológiai összegzésnek, genealógiának, tankölteménynek is nevezhetjük őket. Hésziodosz műveiből hiányzik mindaz a fennköltség, látványosság, pompa, amely Homérosz eposzainak sajátja. Hésziodosz vitathatatlanul a leggazdagabb forrása a görög mitológia néhány területének (a világ keletkezése, a világ korszakai, az ember teremtése), ezért a későbbi korok tragédiaírói, epikusai sokszor merítettek témát műveiből. Az ókori latin költészet nagyepikai alkotásainak – Vergilius Georgicájának és OvidiusÁtváltozások című művének – mintái Hésziodosz művei.

Ez a műőrizte meg az utókor számára a világ keletkezésének az ókori görögség körében élő történetét. Annak a szövevényes, bonyolult rendszernek, amelyet görög mitológiának nevezünk, Hésziodosz jegyezte le a kezdeteit. A világ története a káoszból a rend felé halad. A sötét mozdulatlanságból az ezüsttojásból kikelő Erósz mozdítja ki a világot. Fény, mozgás, dinamizmus váltja föl az ősállapotot a megszülető első istengenerációval. Az iszonyatos és félelmetes erők küzdelmének a kora ez, de ekkor születik a Fény és a Nappal is. Uranosz (az égbolt férfiistene) és Gaia (Földanya, akitől férje is származik) nászából félelmetes szörnyek – a gigászok – születnek. De megszületnek a gigászok gonosz, pusztító nemzedékével szemben a pozitív értékeket képviselő titánok és titaniszok is. A titánok közül kiemelkedik a legifjabb, Kronosz, az Idő istene, akia következő korszak vezető istene lesz, de akit szintén elér a végzete: ahogyan ő letaszította apját, úgy taszítja őt is le az istenek trónjáról fia, Zeusz. Zeusz hatalomátvételével a világban megteremtődik a rend. Homérosz istenvilágával szemben Hésziodoszé félelmetes, riasztó. A mítoszok megmaradnak a maguk sejtelmes, homályos titokzatosságukban. Hésziodosz nem értelmezi, nem metaforizálja a mitológiát. Művét ezért inkább vallásfilozófiai, mitológiai gyűjteménynek tekinthetjük.

Genealógia: származástan