A zsoltárszövegeket gyakran kommentárok egészítik ki, melyek megadják a szöveg témáját, funkcióját, megnevezik a szerzőt, vagy korabeli eseményekre utalnak. A kiegészítő szövegek lehetővé teszik a zsoltárok másféle (pl. tematikus, szerzők szerinti, történeti) csoportosítását is.

A vallásos funkció alapján

– dicsőítő,

– bölcsességi,

– bocsánatkérő,

– bűnbánati zsoltárokat ismerünk, melyeknek témája a társadalmi (uralkodó, közösség) vagy a személyes szféra.

A zsidó és keresztény vallásokban – különösen a protestáns egyházakban – fontos szerepe van a zsoltáréneklésnek. Ez a szertartás állandó része. A zsoltárfordításnak és zsoltáros énekírásnak külön hagyománya alakult ki Magyarországon is.

A zsoltárok keletkezéséről, lejegyzéséről, gyűjtéséről nincsenek pontos adatok. Egyes dokumentumok (pl. a qumráni apokrif kéziratok) tanúsága szerint a Makkabeusok kora körül záródott le ez a folyamat. A zsoltárok mintegy felének szerzője, gyűjtője a zsidó ókor legnagyobb lírikusa, Dávid király. A zsidó állam fölemelkedése az ő uralkodásával kezdődött. Dávid zsoltáraiban egyszerre szólal meg a népéért felelősséget érző uralkodó, az Istent kereső ember, a magánytól, elhagyatottságtól szenvedő lélek, a közösségi és az individuális szféra.

A zsoltár önálló irodalmi műfaj.Tematikus szempontok szerint öt „alműfaját” különböztetjük meg.

• Isten személyét és cselekedeteit dicsérő himnuszok;

• közösségikönyörgések;

• királyzsoltárok (a király személyét, cselekedeteit dicsőítő énekek);

• egyénikönyörgések (bűnbánó énekek);

• hálaadóénekek.

Ezek a műfajok a későbbi századokban, a keresztény irodalomban tovább éltek – egészen a huszadik századig (pl. spirituálék,gospel).

Fontos sajátossága a zsoltároknak a zene, a dallam. A zsoltárszövegek éneklésre szánt művek, formájuk: ritmikus próza.

spirituálé: vallási eredetű afroamerikai dal.

gospel: a spirituálénak erősen dzsesszesített, modernebb formája.

zsoltárparafrázis: a zsoltár szabad fordítása, átdolgozása.